A szegénység olyan társadalmi jelenség, amely nem csak az egyént, hanem az egész társadalmat veszélyezteti. Magában hordozza a bűnözés mértékének növekedését, de egyéb komoly szociálpatológiai jelenségeket is von maga után, kilátástalan helyzetbe hozva a huzamosan szegénységben, mélyszegénységben élőket.
Európai mutatók
Az EU 28 tagállamában évente mérik a szegénységi mutatók alakulását. A felmérések szerint a folyamatos elszegényedés, illetve a mélyszegénységbe kerülők számának növekedése nem csak Szlovákiára és a volt keleti blokk országaira jellemző, de kimutatható a fejlett gazdasággal rendelkező államokban is, mint például a legutóbbi mérések szerint Finnországban, ahol a szegénységben élők aránya 11,5%. Az elszegényedés jeleit észlelhetjük Franciaországban és Németországban is, ahol a 2015-ös adatok szerint az anyagi szükséghelyzetben élők háromnegyede volt kénytelen választani a napi meleg étel és a lakbér kifizetése között, és döntött a meleg étel mellett, kockáztatva a kilakoltatást is. Természetesen Franciaország, Németország vagy a Benelux államok esetében nem beszélhetünk tömegéhezésről, de az elszegényedés jelei főleg Dél-Franciaországban már észlelhetők. Gondok vannak Spanyolországban, ahol nem egész 10 év alatt az abszolút szegénységben élők száma megduplázódott, és már 3 millió fölött van. Olaszországban az elmúlt években több mint százezer vállalat szűnt meg, hatalmasat ugrott a munkanélküliség, és köztudottan évek óta nagy gondokkal küzd Görögország is.
Hazai adatok
Annak ellenére, hogy Szlovákia múlt évi gazdasági mutatói kedvezően alakultak, a szegénységben, illetve a szegénységi határ közelében élők életszínvonalának emelkedésében, életminőségük javulásában ez nem mutatkozott meg. A gazdaság növekszik, a foglalkoztatás úgyszintén, de az alacsony keresetűek jövedelme nem emelkedik. A növekedés valószínűleg a középosztálynál és a felső tízezerhez tartozóknál mutatkozik meg, a szegénységben élők ezt nem érzékelik.
Aggasztónak tartom, hogy Szlovákiában 670 ezer embert fenyeget a szegénység, ami az összlakosság csaknem 13%-a. Leginkább a munkanélküliek (48%), közülük is a tartósan munkanélküliek és az újonnan kialakult szociális csoport, a többgenerációs munkanélküliek veszélyeztetettek. Esetükben már a szülők is tartósan munkanélküliek voltak, és hiányzik a gyerekek számára a pozitív példa. Elfogadják, hogy az iskola befejezése után az egyedüli kiutat a munkahivatal jelenti. Komolyan veszélyezteti az elszegényedés az egyedülálló szülőket (33%), főleg a nőket, mivel a férfiak és nők bérezése közti egyenlőtlenségeket még mindig nem sikerült felszámolni, de nincsenek jobb helyzetben a nagycsaládosok (38%) sem. Nem jelent biztonságot a szegénységgel szemben az sem, ha valaki dolgozik, de keresete a minimálbér szintjén, vagy kevéssel fölötte mozog, ők is könnyen a szegénységi küszöb alá csúszhatnak. Meg kell említeni még az alacsony végzettségűek és a fogyatékkal élők csoportját is, az utóbbiak közül megfelelő munkahelyek híján csupán nem egész 30% képes elhelyezkedni és végül, de nem utolsó sorban a kisnyugdíjasokat is.
Szlovákiában jelentős regionális különbségek mutatkoznak. A legszegényebb Eperjes (18,6%) és Besztercebánya (15,3%) megye, de jelentős arányú szegénységgel küzd Kassa, Zsolna és Nyitra megye is. A legjobb arányokat Pozsony, Nagyszombat és Trencsén megye mutatja. Ami viszont különösen aggasztó, hogy az utóbbi 3 megyén kívül nőtt a szegénységben élők száma az összes többi megyében is, abszolút számban ez kb. 30 ezer embert jelent. Riasztó ez az adat annál is inkább, mert az Európa 2020 Stratégia kimondja, hogy 2020-ig 20 millióval kell csökkenteni a szegénységben élők számát, és ebből Szlovákia 170 ezret vállalt magára. Ezzel szemben a napokban nyilvánosságra hozott adatok szerint a munkanélküliség csökkenése és a jó gazdasági mutatók ellenére növekedett a szegénységben élők száma.
Mi a teendő?
A kormányfő által bejelentett újabb szociális csomag segíthetne a szegénységi mutatók javításában, de a pénzügyminiszter már jelezte, hogy a tervezett intézkedések maradéktalan bevezetésére nincs anyagi fedezet. Meggyőződésem, hogy ha a kormány valóban segíteni akar a szegénységi küszöb határán élő embereken, és nem csak a politikai tőke kovácsolása a cél, elsősorban adó- és járulékcsökkentéssel kezdenek hozzá. Második lépésként új munkahelyek kellenek a huzamosabb ideje magas munkanélküliséggel küzdő régiókba. Nem az emberek ingázásának, átköltöztetésének támogatásával kell a foglalkoztatást megoldani, hanem helyben kell munkalehetőséget biztosítani számukra. Harmadsorban itthon kell tartani a fiatalokat és ösztönözni őket a családalapításra, ezért a családtámogatási juttatásokat érezhetően növelni kell. A munkából származó jövedelem mellett a megnövekedett családtámogatási hozzájárulás létbiztonságot jelentene a fiataloknak, és itthon találhatnák meg boldogulásukat. Az MKP a lakosság életszínvonalának emelésére, a folyamatos elszegényedés megakadályozására több javaslatot is kidolgozott, csak remélni tudom, hogy az illetékesek ismételten fellapozzák választási programunkat, és saját javaslat formájában ugyan, de jóváhagyják azokat.
Németh Gabriella,
az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke