Oktatáspolitika

A kormányprogram oktatási fejezetének legnagyobb hiányossága, hogy alapvető kérdésekben számtalan ellentmondást tartalmaz, ugyanakkor gyakorlatilag semmi kézzelfogható konkrétum, illetve mérhető mutató nincs benne.

A kormány az egyik legjelentősebb prioritásként emlegeti az oktatás fejlesztését, amit akár pozitívan is értékelhetnénk, viszont Szlovákia történetében még nem volt olyan kabinet, amely ne így kezdte volna a működését.

A kulcsterületeket az európai jó gyakorlatok és az OECD elemzései alapján nevezi meg, de mindezt csupán általánosságban. A kormány a jelenlegi helyzetet nagy kihívásnak tartja, rendszerszintű változások után kiált, amelyeket haladéktalanul (!) végre akar hajtani, de előtte a tervek szerint még 2016 végéig szeretné kidolgozni az oktatás és nevelés fejlesztésének nemzeti programját. Ennek alapja az a 2013-ban elkészített Jelentés az oktatás helyzetéről lenne, melyet (jellemző módon) jóllehet megtárgyalt, de nem fogadott el a korábbi kormány. A stratégiai cél ugyan nemes, de nem több, mint a régi szövegek átstilizált változata. Így csupán reménykedhetünk, hogy lesz némi pozitív hozadéka. Egyébként a kormányprogram több bekezdése is egyértelműen jelzi, hogy a minisztérium hivatalnokai gyakorlatilag csak leporolták a három éve megírt dokumentumot, miközben a kérdőjelek számát csak gyarapították.

A tervezet helyesen utal rá, hogy az alacsony pedagógusbéreknek negatív hatása lehet a minőségre, ezért a kormányzat rendszeres forrásemeléssel kívánja elérni, hogy a választási időszak alatt 2 milliárd euró kerüljön a rendszerbe, csak éppen az nem derül ki, a tárca milyen elosztásban és milyen célokra fogja felhasználni ezt a pénzt.

Szintén pozitívumként említhető, hogy az anyag a változás alapjaként a jó tanítót jelöli meg, illetve fontosnak tartja a tanári hivatás attraktivitásának növelését, de a kormány által javasolt béremelés, melyet ráadásul valamilyen jelentős, de nem konkretizált változásokhoz köt, csupán minimális mértékű, így nem segíti a kitűzött célok elérését.

Az oktatásirányítás terén különös felvetés, hogy a kormány vitát indít a 2013-ban lezajlott jogkörátruházásról, ami a visszarendeződés lehetőségét veti fel. Ugyancsak érdekes, hogy a kabinet az iskolai menedzsment megerősítését tervezi, valamint a decentralizációt az igazgatói döntéshozatal kapcsán.

Lényeges elképzelésként jelenik meg a szövegben az oktatásfinanszírozásról szóló új törvény szükségessége, viszont pár sorral lejjebb az szerepel, hogy fennmarad az iskolák normatív támogatása, amelyet egy elemzés után új elemekkel lehet bővíteni.

A szakképzésben a duális képzési rendszer tökéletesítése szerepel fő célként, de a karrier-tanácsadás, a posztszekunder szakképzés, valamint a KKV-k bekapcsolásának említése mellett semmilyen tényleges javaslat nem jelenik meg.

Aktuálpolitikai reakcióként került a szövegbe a polgári nevelés jelentőségének kiemelése az extrémizmussal szemben folytatott küzdelemben, de végül itt is különböző területeket mosnak egybe.

A kormányprogram oktatási fejezete nemzetiségi szempontból semmilyen specifikus javaslatot nem tartalmaz. A szövegben szerepel ugyan az anyanyelvi oktatás támogatása az utazási költségek biztosításával, de az minden olyan településre  vonatkozik, amelyben a lakosok által használt nyelven nem működik alapiskola, így tehát a többségi nemzet tagjai is élhetnek ezzel a lehetőséggel.

A felsőoktatás kapcsán is hasonlóan sok általánosságot találunk többek közt az alapelvekről, nemzetközi sztenderdekről, európai gyakorlatról, hatékonyságról, a feltételek javításáról, az akkreditáció jelentős megváltoztatásáról, az elmélet és a gyakorlat összekapcsolásáról, a munkaerőpiaci igények figyelembe vételéről, de a tervek megvalósításának mikéntjéről vajmi kevés megoldási javaslatot olvashatunk.

A felnőttoktatásról és a képesítések elismeréséről is csak annyi derül ki, hogy új törvény fogja szabályozni, de részletekre nem derül fény.

A sporttal kapcsolatban megjelenik ugyan néhány konkrétum (magánszektor tőkéjének bevonása, kormánytanács létrehozása, nemzeti stadion építésének segítése, világversenyek szervezésének támogatása), de mutatókat itt se találunk.

Az ifjúságpolitika terén sincs ez másképp, ráadásul a kormányprogram a fiatalok életfeltételeinek javításától a tanítási órán kívüli nevelésig, a képességfejlesztéstől  az extrémizmus elleni harcig, valamint a polgári társulások szerepének kiemeléséig három mondatban szinte mindent összemos.

Végezetül mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a szövegben nagyon sok a régi klisé, az általános, semmitmondó gondolat, és mivel hiányoznak belőle a tényszerű és mérhető javaslatok, ennek következtében egyáltalán nem ellenőrizhető és nem számon kérhető a tervezet.

 

Kultúrpolitika

A szlovák (sic!) társadalom fejlődésének három stratégiai elemeként a kultúra mellett az államot (?) és a gazdaságot említi meg a kormányprogram. Később ugyan már nemzetiségi és helyi identitásról is beszél, de a javaslat nemzeti jellege végig kidomborodik.

Pozitív elem, hogy a közművelődés helyzetének változása érdekében azon régi szemlélet elhagyását tartja fontosnak, miszerint a kultúra "felépítmény", amely felemészti a társadalmi forrásokat.

A tervezet a kontinuitásra épít, vagyis az előző kormány által elfogadott stratégiák megvalósítását tűzi ki célul.

Új elem a nemzetiségi kultúrák támogatását biztosítandó alap létrehozása, amelyről viszont csak egy szándéknyilatkozat került a programba, semmilyen egyéb részlet nem látott napvilágot, így egyelőre nehezen minősíthető.

A kormány magánforrások bevonását is tervezi a kultúra támogatásába, a szponzorok pénzét a kulturális örökség felújítására, valamint események megrendezésére használná fel.

Konkrétumként szerepel a javaslatban néhány intézmény (köztük Krasznahorka várának) rekonstrukciója, illetve átépítése. Ezek anyagi vonzata viszont nem ismeretes.

A kulturális örökség és a hagyományos népi kultúra kapcsán a kormány javasolja elkészíteni a regionális kultúra fejlesztésének koncepcióját, amely az uniós források bevonásával a kreatív ipar, illetve a KKV-k fejlődését is magával hozhatná.

Törvénymódosítás készül majd a rádió és televízió üzemben tartási díjának megemeléséről. Ezzel kapcsolatban meggyőződésünk, hogy a közszolgálati rádió és televízió működését nem a koncessziós díjak emeléséből, hanem más költségvetési forrásokból kellene biztosítani, hiszen azt olyanok is kénytelenek fizetni, akik ezt a szolgáltatást igénybe se veszik.

Az elkövetkező időszakban a kormány új törvényjavaslattal szeretné szabályozni az egyházak finanszírozásának módját is. Részletek azonban itt sem olvashatók.

 

Nemzetiségpolitika

A kormány méltó feltételeket kíván garantálni a nemzetiségek fejlődéséhez és védelméhez. Ennek kapcsán a kormányprogram javasolja "a nyelvileg vegyes területeken" található kisiskolák "kötelező kvótáinak" eltörlését. Ez a terv (bár tudjuk, hogy a magyar többségű falvak szlovák iskoláinak megmentését is szolgálja) viszonylag nehezen értelmezhető, hiszen törvényileg nem szabályozott, mit jelent a nyelvileg vegyes terület, a kvóták pedig az utóbbi hónapokban inkább a bevándorlókkal kapcsolatban szerepeltek a közbeszédben. Természetesen csak üdvözölni tudjuk, ha magyar tanítási nyelvű kisiskoláink az alacsonyabb tanulói létszám ellenére 2016 szeptembere után is fennmaradhatnak, de kíváncsian várjuk, hogy megmentésükre és finanszírozásukra milyen megoldást sikerül találni, amely az ország egyéb területeinek lakóival és iskoláival szemben nem lesz diszkriminatív.

Ugyancsak pozitív változás lehetne, ha a szlovák társadalom végre felismerné, hogy a nyelv csupán kommunikációs eszköz, amelynek elsajátítása a kölcsönös megértést hivatott elősegíteni, így senki nem tiltakozna a gondolat ellen, hogy az állam hivatalos nyelvét a magyar iskolások az idegen nyelvek oktatásának módszertanával próbálnák megtanulni. Ennek érdekében javasoljuk a nemzetiségi szakértők, intézmények és a civil szakmai szervezetek együttműködését, hogy ne politikailag kiválasztott egyénekkel próbálják kidolgoztatni a szükséges háttéranyagokat.

Egy mondatban a kormány céljai között szerepel többek közt az is, hogy a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken a hatályos jogrenddel összhangba hozza a nemzetiségi nyelvek használatát. A mondat furcsasága az, hogy nem jogbővítésről van szó, ráadásul a kormány tulajdonképpen beismeri, hogy mindezidáig nincs összhangban a törvény és a gyakorlat.

Véleményünk szerint közösségünk érdekében egyébként is az lenne inkább méltányos, ha a magyar nyelvet regionális nyelvvé nyilvánítaná a szlovák állam.

A. Szabó László, az MKP ügyvivő elnökségének tagja