Amióta a Magyar Közösség Pártja nyilvánosságra hozta, hogy saját jelöltet állít a köztársaságielnök-választásra, parázs politikai és társadalmi vita folyik a döntés céljáról, értelméről és létjogosultságáról. Számtalan politikus, civil és egyszerű fórumozó mondta már el jól átgondolt vagy csupán hevenyészett álláspontját a témával kapcsolatban, de ami a lényeg, kevesen vannak, akiket hidegen hagyott a tény.

Nem kívánok azzal foglalkozni, korábban miért nem volt hajlandóság egy magyar nemzetiségű személy megmérettetésére, ám azt mindenképpen sajnálatosnak tartom, hogy többek között e szándék hiánya vezetett oda, hogy kisebbségi létünket ma már közülünk is sokan alacsonyabbrendűségként értelmezik, s így a megtűrtek szerepére kárhoztatjuk magunkat.

Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy Szlovákiában nem lehet magyar köztársasági elnök, megyei vezető stb., akkor joggal merül fel a kérdés: milyen tisztséget tölthet be egyáltalán az, aki tájainkon magyarként látta meg a napvilágot? És sorjáznak az újabb felvetések: Ki mondta, hogy bármely vezető poszt betöltésére csak szlovák nemzetiségű egyén lehet alkalmas? Mikor állnak be már végre az ún. demokratikusan gondolkodó szlovák erők egy magyar jelölt mögé, aki mind emberileg, mind szakmailag megfelel az elvárásoknak?

Fordítanunk kell ezen a hibás doktrínán, és olyan jelöltet támogatni, aki elsősorban a mi érdekeinket képviseli, és elfogadható lehet a szlovákok számára is. Ha pedig a jelen helyzetet vizsgáljuk, tisztán látható, hogy az ellenzéki szavazatok nem a magyar jelölt miatt aprózódnak. A további indulók ismeretében nehéz azt állítani, hogy Bárdos Gyula és az MKP verte szét a jobboldali összefogást, főképp úgy, hogy a felmérések szerint a jobbközép pártok szavazói sem a Népi Platform hivatalos jelöltje mögött állnak. Akik tehát a jobboldali látszategység zászlaja alatt az MKP döntését támadják, tévúton járnak.

A 2014-es esztendő első választása lehetőséget ad arra, hogy a honi magyarság is egyszer s mindenkorra szakítson a kisebb rossz választásának politikájával, és megméresse magát - saját értékeit és érdekeit felmutatva. A legnagyobb gond az lenne, ha eleve lemondanánk igényeink, céljaink és elképzeléseink megvalósításáról, és ezáltal önként vesztes pozícióba kényszerítenénk magunkat. Mert ha a magyar jelölt nem végezne is az első két hely egyikén, akkor is rendkívül fontos, hogy lehetőleg minél több választó álljon Bárdos Gyula mögé, ugyanis csak egy megfelelő súllyal bíró személy vagy csoport lehet elfogadható tárgyalópartner a második forduló előtti érdekérvényesítés során. Ráadásul az elnökjelölt egy más politikai dimenzióba repítheti a magyar közösséget, ahol azon felül, hogy minden feltett kérdésben állást kell foglalnia, kereken kimondhatja, milyen legyen az ország, ahol egy kisebbséghez tartozó is jól érezheti magát.

Ha már egyszer ennek az államnak az adófizető polgárai vagyunk.

A. Szabó László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke