Brüsszelben az Európai Bizottság Szlovákiával szemben alkalmazta az egyik legerősebb pénzügyi szankciót: sorozatban, gyors egymásutánban három ízben állította le az uniós támogatások kifizetését, három operációs programban is felfüggesztette  a jogosnak vélt támogatások teljesítését. Emellett széleskörű átvilágítás veszi kezdetét, amely a többi operációs programot, szakterületet is érintheti.

A Közlekedési Operációs Programban 44 millió euró kifizetését tagadta meg a brüsszeli bizottság, a közlekedési tárca mai és előző vezetése pedig azon veszekszik, kinek a hibájából. 90 milliónyi támogatást a Foglalkoztatottság és Szociális Felzárkóztatás Operációs Program keretében fagyasztottak be, 43 milliót pedig a Környezetvédelmi Operációs Program keretében tartanak vissza. Ez eddig körülbelül 177 milliót tesz ki, vagyis az idei költségvetés tavaly decemberi, utolsó kiigazításának 68 százalékát. Tetemes összeg ez, régi pénznemben kifejezve 5,3 milliárd korona.

Tavaly és tavalyelőtt hasonló lépéshez folyamodott az Európai Bizottság Romániával és Bulgáriával szemben. Nekik is megvágta a támogatási keretüket, mert visszaéltek a helyzettel, szabálytalanul használták fel az uniós támogatás jelentős részét. Talán nem véletlen, hogy az uniós támogatások felhasználása terén is éppen ez a három ország a sereghajtó (Szlovákiával együtt), hosszabb távon az unió 27 országa közül a leggyengébben teljesít.

Köztudott, hogy Szlovákiában hatalmas gondot jelent a közbeszerzés jogi kerete. A kormánytöbbség a napokban módosította gyorsított eljárásban (indokolatlanul) a közbeszerzés jogszabályát, hogy felgyorsítsa a közbeszerzéseket, ezzel elősegítse az uniós támogatások fokozottabb felhasználását. Azonban éppen ez a módosítás ad lehetőséget az eddigieknél is szélesebb körű politikai klientelizmusra (ne feledjük el, egy párt kormányoz, ezzel nincs lehetőség keresztellenőrzésre), korrupcióra, visszaélésekre. S itt zárul be a kör, mert éppen ezért vonta meg a brüsszeli bizottság az uniós támogatás kifizetését három különböző szakterületen. Nem egyedi jelenségről volt tehát szó. Olyan rendszerhibáról, amely súlyos mértékben beleivódott vertikális és horizontális irányban is a felelősök struktúráiba. Az utóbbi években a szofisztikált visszaélések legkifinomultabb módozatait hasznosították. Fico első kormányának idején, a nemzeti párti felelősök vezették be a látványos megoldásokat, gondoljunk csak a faliújságos tenderre vagy az emissziós botrányra.

A kormány kommunikációs átfedéssel kezelte az Európai Bizottság rendkívül kínos lépését. Bejelentette, hogy hatalmas összeget, nyolcmilliárd eurót szán állami forrásokból és uniós támogatás által az elkövetkező három évben, 2016-ig autópályák és gyorsforgalmi utak építésére. Ezt a hatalmas összeget maga a kormány sem hihette el, akkora képtelenség.

A kormány inkompetens hozzáállásának mindannyian kárát látjuk. Hiszen később fejeződik be a D1-es északi autópálya építése, ezáltal később kezdik el a déli gyorsforgalmi utak építését, kevesebb jut a szociális felzárkózásra, munkahelyteremtésre. Éppen a kormánynak kell orvosolnia a helyzetet, mihamarabb megtenni a kellő legiszlatív és strukturális lépéseket. Az uniós alapok felhasználásának folyamatát átláthatóvá, igazságossá és területi szempontból kiegyensúlyozottá kell tennie úgy, hogy az ne csak Brüsszelben váltson ki elégedettséget, hanem idehaza is.

Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke