Az emberi jogok védelméről és támogatásáról szóló stratégiát tanulságos olvasmánynak tartjuk. A 28 oldalas stratégia mellékleteivel együtt több száz oldalt tesz ki. Egy 15 oldalas melléklet külön a nemzeti kisebbségek kérdéskörét boncolgatja.

Ez utóbbi mellékletnek a szövege - amely alcíme alapján „alapanyag” magához a stratégiához - a kisebbségekért felelős kormánybiztost helyettesítő ügyvezető alatt működő kisebbségi bizottság munkacsoportjának munkája. Tartalmát tekintve nagyrészt a jelenlegi helyzetet vázolja, és nem meglepő módon, meglehetősen kesztyűs kézzel bánik a kormányzattal tevékenysége értékelése során. Ez magára a stratégiára is érvényes, mert elég vastag bőr kell ahhoz, hogy a kisebbségekért felelős kormányalelnöki tisztség kormánybiztosi tisztséggé való lefokozását a „kisebbségi jogok intézményi megerősítésének” céljával magyarázzák. (Akárcsak ahhoz is, hogy azok hangoztassák a kormányalelnöki poszt visszaállításának szükségességét, akik a kormánybiztosi poszt elfogadásával valójában legitimálták megszüntetését.)

A melléklet több pontatlanságot is tartalmaz, például multikulturális társadalmat emleget multietnikus társadalom helyett, keveri az anyanyelven történő oktatást az anyanyelv oktatásával, vagy lehetőségnek állítja be a kisebbségi nyelvű helységnévtábla kihelyezését, miközben az törvényi kötelesség. Alapvető tévedés, hogy a szerzők a kétnyelvűséget csupán a kisebbséghez tartozók esetében tartják támogatandó értéknek.

A melléklet több állításával viszont csak egyetérteni lehet. Például azzal, amikor a kisebbségi jogokra vonatkozó szabályozás szétaprózottságáról ír és egy komplex jogszabály elfogadásának megfontolását javasolja, amely jogszabály a nyelvhasználati jogok mellett mind a nemzeti kisebbségek jogállását, mind a kulturális támogatások kérdését magában foglalná. Egyik lábjegyzete pedig a kisebbségvédelem hatékonyságának növelése érdekében a kompetenciák regionális és helyi szintre történő áthelyezését tárgyalja. Azzal a megállapítással is egyet lehet érteni, hogy a jogi szabályozás kérdése a kisebbségek védelmének és támogatásának csak egyik oldala, és legalább ennyire fontos kérdés a hatályos jogszabályok gyakorlatban történő érvényesülése. Az állampolgárok kisebbségi jogai egyben kötelességeket jelentenek a közigazgatási szerveknél, ezért fontos, „milyen feltételeket alakítanak ki az egyes közigazgatási szervek az állampolgárok számára” - olvashatjuk a mellékletben. Ilyenkor akaratlanul is eszünkbe jut a kormányalelnöki tisztség megszüntetése, a kormánybiztosi tisztség betöltetlensége és az állami hivatalok kétnyelvű formanyomtatványainak szinte teljes elszabotálása…

Az MKP önkormányzási koncepciójával teljesen egybecseng annak megállapítása, hogy a területi önkormányzatoknak megfelelő hatáskörökkel kellene rendelkezniük a kisebbségi jogok védelmének támogatására.

Az emberi jogok védelméről és támogatásáról szóló stratégia megállapítja, hogy a jogok és szabadságok hatékony érvényesítése összefügg a jogi szabályozás és a gyakorlat közötti ellentmondások megszüntetésével. Az a mondat is a megvilágosodás erejével hathat némely kormányzati szereplőre, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalások átültetése a Szlovák Köztársaság jogrendjébe „az állami szervek részéről számos pozitív intézkedés megtételét igényli az állam és annak szervei részéről”. Javasolnánk is rögtön, hogy kezdhetik ezt a munkát a nyelvi kartában és a kisebbségvédelmi keretegyezményben foglaltak teljesítésével.

A dokumentum végén olvashatjuk, hogy „a stratégia elfogadását úgy is lehet értékelni, mint első szakaszát egy össztársadalmi párbeszédnek az emberi jogokról, amelynek folyamatosan kell zajlania.”

Bízunk benne, hogy annak ellenére, hogy sokatmondó módon jelenleg az emberi jogok területéért Szlovákiában a külügyminisztérium felel, ez a dokumentum azért nemcsak a külföld és a nemzetközi szervezetek számára készült a kormányzat emberi jogok iránti elkötelezettségének bizonyítása céljával. A jövő nagyon gyorsan megmutatja, hogy amikor a közösségünket érintő konkrét kérdésekben kell döntést hozni, vajon a döntéshozóknak eszébe jut-e mindaz, amit a stratégiában olyan szépen leírtak.

Berényi József, az MKP elnöke,

Horony Ákos jogi szakértő