Egy ok a sok közül, hogy miért NE foglakozzunk „választási „taktizálással”  fél évvel a választások előtt”J

I. rész… A nagy VALÓSÁGSHOW

Kezdeném azzal, hogy nem kell mindig panaszkodnunk, és csak nyaldosni a sebeket, mert igenis vannak pozitív történések a Felvidéken. A tavalyhoz képest gyakorlatilag nem változott a magyar tanítási nyelvű alapiskolákba beíratott gyerekek száma. Február 15-ig 3559 gyereket írattak be szüleik magyar tannyelvű alapiskolába. Ez nagyszerű hír, végre országosan nincs csökkenés! Ha a demográfiai adatokat, valamint ha például a Pozsonyban történt beíratási adatoknak figyelmet szentelünk (a tavalyi 69-ről 77-re ugrott a magyar iskolába beíratott gyerekek száma), akkor kimondottan jó érzés tölthet el minket. Persze azért nem teljesen tökéletes a dolog, de tudjunk már örülni az ilyen pozitív jeleknek is. Szóval gratulálunk MINDENKINEK, aki egy kicsit is hozzájárult az anyanyelven történő oktatás népszerűsítéséhez és e tevékenységet támogatta. Ez SIKER! Maradjunk annyiban – álszerénység nélkül –, hogy ehhez talán a Via Nova is egy „picit” hozzájárult. Tehát akik azt állították, hogy a tájékoztató kampánynak nincs értelme és nem jut el az adott célcsoportokhoz, talán most belátják, nem volt igazuk, a matematikai adatok ugyanis rácáfolnak megállapításaikra. Dolgozni kell, s akkor nincs minden veszve!

Itt azonban ne álljunk meg! Újabb nagy csata van készülőben, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa falain kívül, a parlamenti törvényhozást el nem érve, közvetetten, a terepen. Sajnos egyelőre kint az „utcán” kell megvívni a küzdelmet iskoláink szabadságáért és az oktatásügyben dolgozók megbecsüléséért. A törvényhozásban főállásban dolgozó magyar „felebarátaink” és azok „matyicás polgármester” „üzletfelei” sajnos nem azzal vannak elfoglalva, hogy megakadályozzák, vagy felhívják a figyelmet az oktatás autonómiáját negatívan befolyásoló, jelenleg előkészülőben lévő kommunista törvényjavaslatra, hanem azon „rágódnak”, hogy milyen választási pozíciókat alkudhassanak ki a megyei választások előtt. Röviden kifejtve, legfontosabb politikai cselekvésük mostanság, hogy azon taktizálnak, vajon a népi platform hátán jussanak-e be a megyére, vagy azzal, hogy a kutyahűséggel „ugató” MKP-t győzzék meg arról, hogy csakis ővelük érdemes összefogni a „magyar szavazatok érdekében”. Tehát a vége a hangsúlyos: Nem összefogás a magyar közösség érdekeiért, hanem szövetség a magyar szavazatokért! Szóval, ha végre a józan paraszti logikára hagyatkozunk, láthatjuk: pontosan erről van szó. Attól tartok, hogy az effajta „taktizálás” ismételten magyar szavazatok által olyan emberek bejuttatását eredményezheti a törvényhozás megyei szintjére, akik a „spolupráca” végett nem képviselnék érdemben a megye déli régióinak valós problémáival kapcsolatban felmerülő megoldási lehetőségeket. Az igazság az, hogy a népi platformba (amelynek egyetlen pozitívuma a Smer elleni összefogás) egy megyén belül az északi régiókból bekerülő képviselőknek nem ugyanaz az érdekük, nem ugyanazt jelenti számukra a „spolupráca”, mint talán ugyanazon megye déli régióiból bekerült képviselőknek – és mindezt a jóindulat mondatja velem. Így ebben a választási koncepcióban, vagy inkább koalícióban is meg kell valakinek hasonulnia. A 2010-től 2012-ig tartó időszak a bizonyosság, hogy a meghasonulás elsősorban a „spolupráca” kiötlőinél volt tapasztalható, míg a szlovák képviselők rendre a saját érdekeiket képviselték erőteljesen. Ezért az elmúlt időszakban Dél-Szlovákia régióiban tovább növekedett a gazdasági leszakadás az északi megyékhez, vagy akár egy megyén belül az északabbra lévő területekhez (homogén szlovák nyelvterületekhez) képest. Nem volt érdemi, sem elvi, s főleg nem etnikai érdekképviselet! De remélem, már mindenki érzi és érti, hogy nem kell odafigyelni semmilyen színjátékra, s többet nem szabad foglakozni az üzengetésekkel, sem érdemi, sem taktikai szempontból. Nekem ez derül ki a vegyes párt múlt hétvégi országos tanácsán hozott döntésekből. A végét a választók már látják, úgyis az lesz, hogy nekünk marad az önálló magyar érdekképviselet (ami egyébként most történelmi esély, hiszen nem biztos, hogy lesz szlovák nagykoalíció), a „szlovákiai narancsnak” meg a népi platformba való betagozódás. Ez utóbbi politikai szövetség pedig a jövőben ha „sikeres” lesz a választásokon, a megyei fönntartású magyar intézményeket (ne legyünk naivak 2012 után) valószínűleg nem fogja támogatni a fejlesztésben, és ezt a vak is látja. A történelem eddig már bizonyította, hogy a megyén a szlovák nagykoalíció (a népi platform egy kisebb reinkarnálódott formációja lesz) még a megnyert, déli határon átívelő EGTC-s pályázatok elé is akadályokat próbált gördíteni, nehogy kivitelezhető legyen (lásd: Ipoly-hidak). Tehát sajnos magyar összefogás nem látszódik a láthatáron (bár még minden megeshet – szerintem a nyitottság megvan a részünkről). A Most-Híd választási taktikájával meg ne foglakozzunk. Ha még úgy érzik, nem lőttek öngólt, akkor majd kettőt fognak októberben, mivel a nagy „spoluprácában” nem fogják találni az elképzeléseiket, sem azt, hogy ők maguk mit is szeretnének, ha egyáltalán szeretnének progresszíven bármit is. Sokszor a józan paraszti logikánkért kritizáltak bennünket, hogy mi járási szinteken akartunk (akarunk) megegyezni, de ha a megyei választásokkor a képviselőkre a megyékben, járási szinten fognak szavazni az emberek (választási kerületek), akkor járási szinten lehetett volna (vagy lehetne) megegyezni az összefogásban és annak stratégiájában, az egy más külalaki jogi forma, hogy ezt lehet deklarálni megyei koalícióval is! Ez csak választási kommunikációs stratégia a polgárok megtévesztésére – a NAGY ÖSSZEFOGÁS VALÓSÁG SHOW. Igazából a nem akarásnak nyögés a vége, ha ugyanis komolyan vesszük a választóinkat, akkor járásokra bontjuk a megegyezés lehetőségét, hiszen ott jobban érzik a választók adott kerületben meglévő elvárásait lehetséges képviselőjelöltjeikkel szemben. Éppen ezért kell az összefogás alulról. Az őszinte alulról történő építkezés. A felülről irányított az csak ideig-óráig működik.

Van még egy dolog, amiről például Nyitra megye vagy Nagyszombat megye esetében senki sem beszélt. Valószínűleg a szlovák jobboldal által alakított népi platform nem fogja tudni egyedül ellensúlyozni a már külön utakon járó Smer-es csapatot (ahová időközben még a Most is odacsapódhat). Így a szlovák jobboldalnak ebben az esetben pont az MKP lehet majd az az erő, amelyikkel érdemes ismét 2009 után „barátkozni”. Véleményem szerint már csak ezért sem kell félnünk, s választóinknak sem, a külön indulástól, ha nem jönne össze a stratégiai megegyezés a vegyes párttal. Lenne önálló magyar erő, amelyik erős szerepet kaphatna. De továbbra sem lefutottak a történések, csak most már az mellett, hogy tárgyaltunk – tárgyalgatunk a Most-Híddal –, mert erre köteleztek minket azon választóink, akik csalódottak voltak 2012-ben, és nem mentek el szavazni. Fontos, hogy továbbra is a közösségünket érintő problémákat tematizáljuk, még akkor is, ha minket a választási „taktizálásba” szeretnének egyesek belekényszeríteni.  Rendkívül jó, hogy ez most politikai ellenfeleinknek nem sikerült. Tehát aktuálisan az egyik ilyen probléma a centralizáció és decentralizáció küzdelme az iskolaügyet érintve. Ehhez képest most harmadrangú politikai kérdés, hogy a megyei választásokon ki kivel, esetleg mi kivel szövetkezzünk.

Samu István, az MKP Országos Elnökségének tagja