Migránsügyben az uniós stratégia az, hogy nincs stratégia, marad a képmutatás

Az Európai Uniónak nincs megoldási javaslata, így marad a képmutatás stratégiája, amely sajnos majdnem az egész (főleg balliberális) európai politikai elitre rávetül.  Ehhez párosul, hogy bizonyos értelmiségi körök szintén a képmutatás kultúráját választják a természetesebb, közösségi önvédelmi mechanizmusok felélesztése helyett!

 Képmutatás

Egyes politikusokat nagy hirtelen megszállt a „jó lélek”, vagy talán a „képmutatás köntösét” terítették gyorsan magukra, eltakarva aktuális politikai haszonszerző szándékaikat. Eddig valahogy észre sem vették, hogy 2011 óta családok, csecsemők és gyermekek haltak meg Szíriában az USA mellett az EU „támogatásával” is.  Érdekes módon az elmúlt négy évben a polgárháború miatt kialakult humanitárius katasztrófa miatt nem emelték fel a hangjukat sem az otthoni törvényhozásban, sem pedig az Európai Parlamentben, és nem vették oltalmuk alá a Szíriából Törökországba vagy Libanonba menekülőket. Pedig azok a szíriai menekültek a szomszédos országokban felállított táborok felé vették az irányt, nem másért mint a békéért, nyugalomért és élelemért. Ellentétben az 5-15 ezer euróval a zsebükben ide érkezőkkel, amely összegért az embercsempészeken keresztül az Európai Unió (túl jóléti) országaiba juthatnak pusztán a magas szintű szociális juttatásokért.

Európai szürrealizmus

Ebben a helyzetben annyira fölkészületlenek voltunk - vagyunk, hogy politikusaink, jogvédőink nem tudják eldönteni, hogy ki a menekült, vagy meddig számítanak menekültnek a jobb életszínvonal és szociális ellátás reményében Németországba vágyakozó migránsok. Az európai szürrealizmus pedig jelenik meg igazán a hétköznapokban, az előbbi sorok mellett, amikor a háborúmentes Budapestre érkezve a migránsok „Deutchlandot” kiabálnak, majd miután a Lübecki pályaudvarra szállítják őket „Koppenhágáznak és Dániáznak”, ha oda szállítják őket, és a hatóságok közbenjárásával ott is regisztrálniuk kell, akkor meg „Malmöt” skandálnak! Szóval akkor kik is Ők?

Magyar és európai értékeket képviselő emberként természetesen támogatom a rászoruló idevándorló (szír) családok békés környezetbe kerülését. Hiszen az üldöztetés és a háború elől menekültek. Ugyanakkor ettől még az inváziós helyzet korántsem oldódik meg. Mert az üldözöttekkel naponta jönnek mások is, ezrével! Ezért nem tartom szerencsés megoldásnak, hogy befogadási kvótákban gondolkodjunk, mint elsődleges megoldási stratégiában. Ez csak a helyzet megoldása utáni lépés lehet, amely pusztán már csak szabályozási eljárás lenne az Európában maradottak számára. Éppen ezért jelenleg semmilyen körülmények között nem támogatom egy elsietett, EU-s államokra előírt kvóta elfogadását!

A politikai vezetőinknek, közéleti szereplőinknek - jómagamnak is, mint MKP-s szlovákiai magyar közszereplőnek és európai polgárnak - nagyobb felelősséget kell vállalnunk semmint kvótákról vitatkozzunk! Ezért nem árulok el nagy titkot, hogy az MKP-n belül például nem támogatjuk a befogadási kvótákat mint megoldást! Első lépésben meg kell védeni Európa határait. Mindenki, aki jogállamban szeretne élni, fogadja el a (jog)állam elsődleges szabályait. Beérkezésekor minimum első lepésben azonosítsa magát, vagyis regisztráljon. Ez nem lehet nagy kérés, hiszen ez a jogállamisághoz való pozitív hozzáállás, integrálódás egyik első lépése. Másodsorban tudatosítatni kell a társadalommal, főleg a liberális körökkel, hogy a multikulturalizmus egyrészt megbukott - de ha ezt nem fogadják is el - eszmeiségét nem tudjuk megvalósítani az iszlám vallást gyakorlókkal, csak ideig-óráig. Esetleg egy generációig bezárólag, akik a munkavállalás miatt látszatintegrációt mutatnak. A nyugat-európaiak nem tanultak saját multikulturális társadalmi integrációs csődjükből. A muszlimok vallása, az iszlám (amely az ő mindennapi életükben nagyon is élő, meghatározó) kizárólagos!!! Nem fogad el más vallást. Ebből kifolyólag a mohamedán közösség nem is akar integrálódni. Saját törvényeket, szokásokat éltet párhuzamosan az európai kultúrában, amely viszont a sok ideológiától átszőve, megtépázva már csak szokásaiban keresztényként és értéksemlegesként, védtelen.

Tehát fölöttébb sajnálatos a jelenlegi európai vakság, kulturális képmutatás, vagy talán jobb esetben naivitás, rosszabb helyzetben esetleg csőlátás, amely saját kultúrközösségi önvédelmi mechanizmusainkat gyengíti.

Végezetül középtávú megoldási javaslatként két, a józan ész logikáját nem nélkülöző indítványt tennék:

  1. Fel kell újítani minden EU-s ütköző államban a nemzeti fegyveres határvédelmet (EU-s keretből), amely védi a nem európai uniós országokkal közös határokat.
  2. Szükség van a nemzeti hadsereg mellett közös, professzionális, európai hadseregre, amely az európai érdekeket is védené az Európához földrajzilag is közeli konfliktusos térségekben pl. Szíriában. Ugyanis az USA hadserege bárhol avatkozott is be, akár Európával szemben is, ott saját érdekeit próbálta érvényesíteni, több-kevesebb sikerrel.  A geopolitikai érdekek mellett az európai társadalom számára a közös hadsereg intézménye egzisztenciális lehetőséget is biztosítana. Ma Európa fiatalságának nagy része nem talál munkát (pl. Spanyolországban a fiatalok 60%-a munkanélküli). A közös hadsereg fenntartása munkát, szisztematikus életet és stabilitást biztosítana az európai fiataloknak!

Samu István