Az Európai Unióba való társulás küszöbén, 2004-ben a közbeszerzés jogszabályait „eurokonform” szabályzattá kellett változtatni. Uniós elvárás volt ez a társuló országokkal szemben. Az azóta eltelt tíz esztendőben nagy ívű pályát rajzolt le a közbeszerzés szlovákiai jogszabályrendszere és annak gyakorlati alkalmazása. 2006-ban és 2013-ban volt a legszélesebb körű törvénymódosítás, ám a tíz év alatt a gyakorlatban azt értük el, hogy a közbeszerzés szinte egyetlen kritériuma a felkínált áru vagy szolgáltatás ára lett. Minden más tényező mellékvágányra vagy még oda sem került.  Egysíkú lett tehát a kritériumrendszer.

Ennek megfelelően hihetetlenül deformálódott a közbeszerzés gyakorlata. Például az építőiparban megjelent olyan vállalat, amely szinte minden közbeszerzésnél jelen volt, a legalacsonyabb árajánlatával rendre eredményes is lett. Ám az eredeti kivitelezési szerződést, amelyet a közbeszerzővel a felajánlott árban kötött meg, számtalan toldalék követte. Ezzel a végső ár nem ritkán jóval a többi pályázó által felkínált árszint fölé kúszott. Mellesleg a vállalatnak nem volt egyetlen munkagépe, szerszáma, sőt szakmunkása sem, voltak viszont kiváló jogászai. Esetenként a közbeszerzés abszurd vitákba torkollott, rosszabb esetben teljesen meghiúsult.

Örvendetes, hogy az Európai Parlament 2014. január 20-án elfogadta a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv javaslatát. A legfontosabb változás, hogy megszűnik az áru vagy szolgáltatás árának mindenhatósága. Az új irányelvek alapján a legfontosabb tényező az áru vagy szolgáltatás ár-érték aránya kell, hogy legyen. Ennek köszönhetően jobb minőségű és kedvezőbb árut, szolgáltatást rendelhetnek meg a közbeszerzők, vagyis mindazok, akik közpénzekből gazdálkodnak. Ennek értelmében nagyobb hangsúlyt kell a jövőben fektetni az innovációra, a minőségi, környezetvédelmi, szociális, munkaügyi és egészségügyi szempontokra. Az új szabályok uniós szinten is megkönnyíthetik a kis-és közepes méretű vállalatok, vállalkozók részvételét a közbeszerzésen. Az irányelveket jóvá kell hagynia az Európai Tanácsnak is, majd az egyes országoknak kell iktatniuk saját jogrendszerükbe, melyre határidőt kapnak. Bizonyára erre még egy-két évet várni kell.

Az ár mindenhatóságának megszüntetése, további tényezők kötelező érvényű alkalmazása következtében a közbeszerzések további fejlődése a gyakorlatban két irányt vehet:

1.    nem lesz az iskolai étkezde arra kényszerítve, hogy megvásárolja a legolcsóbb brazil vagy lengyel csirkét, amelyekről az állategészségügyi hatóság gyakran kiderítette, hogy egészségre ártalmas,

2.    a nagyobb volumenű közbeszerzéseknél (autópálya, vasút, híd,…) a közbeszerző számára kedvező fejlemény lehet, hogy az általa legszívesebben látott pályázó, kivitelező számára megszűnik a legalacsonyabb árajánlat kényszere. Lásd a szlovákiai elektronikus útdíj-rendszerére kiírt pályázat eredményét.

A Magyar Közösség Pártja a döntéshozóknak megfontolásra javasolja a következőket:

1.    a közbeszerzés folyamán újra tényező legyen a pályázó által felmutatott referencia. Ne zöldmezős, kellő gyakorlat és tapasztalat nélküli pályázók, garázscégek legyenek eredményesek, mint oly sok esetben a múltban.

2.    Tényező legyen továbbá a regionalizmus elve. A régióban tevékenykedő vállalkozók számára a felmutatható regionális referencia, a régió ismerete, a kivitelező közelsége, elérhetősége jelentsen előnyt a közbeszerzés folyamán.

3.    A fővállalkozó - alvállalkozó kapcsolat legyen pontosan meghatározva. Ezen belül legyenek meghatározva a szigorú, kötelező érvényű, kemény szankciókkal sújtható fizetési feltételek. Miután a közbeszerző teljes összegben vagy részletekben megtérítette a fővállalkozó által elvégzett munkát vagy szolgáltatást, a közbeszerzésről szóló törvény kötelezze a fővállalkozót 7 napon belül arra, hogy ugyanúgy, teljes összegben vagy részletekben (a fenti térítés arányában) térítse meg az alvállalkozóknak az általuk elvégzett munkát vagy szolgáltatást.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke