Néhány hete Móron, a Kárpát-medencei Gazdasági Fórumon Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter elmondta, hogy a mostani, 2007 – 2013 közötti uniós költségvetési időszakban a Magyarország számára megítélt uniós támogatási keret csupán 14-16 százaléka irányul gazdaságfejlesztésre. Mély szemléletváltásnak köszönhetően el szeretnék érni, hogy a következő, 2014 – 2020 közötti költségvetési időszakban a keret 60 százalékát gazdaságfejlesztésre fordíthassák. Érvényes ez a határon átnyúló uniós fejlesztési forrásokra is. Matolcsy György ezt a minap megismételte azon a Magyar-Szlovák Gazdasági Fórumon is, amelyen megjelent mind Magyarország, mind Szlovákia kormányfője.
Néhány napja Szlovákia is megkapta azt az ún. pozíciós levelet Brüsszelből, amely tartalmazza az unió javaslatát Szlovákia fejlesztési prioritásait illetően a következő, 2014-2020 közötti költségvetési időszakban. Hidegzuhanyként hatott a szlovák kormány illetékeseire, hiszen Brüsszel nem javasolja többé az oktatási vagy akár az egészségügyi infrastruktúra fejlesztését, csökkentené a közlekedési infrastruktúrára szánt támogatást is. Az unió prioritásai a következők: gazdaságfejlesztés, a vállalkozók és a kutatás, innováció támogatása, gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság megnövelése, emberi erőforrások fejlesztése, zöld projektek, a mélyreható közigazgatási reform támogatása. Mindez kísértetiesen hasonlít arra, amit a magyar kormányzat szeretne elérni a következő hétéves uniós időszakban.
Vessük össze ezt az unióban létrejött laza csoportosulás, a Kohéziós Politika Barátai célkitűzéseivel. Egyelőre nem módosult az unió fő tengelye, Németország és Franciaország elképzelése, hogy a közép-és kelet-európai térség infrastrukturális fejlesztésére szánt ún. kohéziós támogatás a következő költségvetési időszakban jelentősen lecsökkenjen. Vajon mit fog eredményezni, ha nem sikerül a Kohéziós Politika Barátainak az elképzelést megváltoztatni? Az építőipar zuhanása erőteljesebb lesz, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése lelassul, a települések főtereinek felújítása megszűnik, ezzel újabb munkahelyek szűnnek meg az építőiparban. Nem is beszélve az építőiparra kapcsolódó háttér-iparágazatokról. Végiggondolta ezt valaki az Európai Unióban, hogy itt komoly ellentmondás esete áll fenn? A reálgazdaság tönkretételével hiába adnak majd támogatást munkahelyteremtésre, gazdaságfejlesztésre, ha a dotált (művileg létrehozott) munkahelyen létrehozott termékek, árucikkek és szolgáltatások iránt nem lesz meg a megfelelő kereslet. Buborék fog keletkezni a piacon és a gazdaságban. Volt már rá példa Fico előző kormányzásának idején is, hiszen a félresiklott szociális üzemek esetében nemcsak a piacot deformálták, más módon is visszaéltek a művileg létrehozott munkahelyek létrehozásával. Legyen ez elrettentő példa és talán gondolkozásra készteti a felelősöket, hogy teljesen más módon kellene a gazdaság felpörgetését véghezvinni, mint tették ezt több ízben az elmúlt időszakban.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
