Az MKP-nak nemrég volt egy sikeres meghallgatása Strasbourgban. Sajnos vannak, akiknek az MKP sikere problémát jelent. Úgy érzik, nekik csírájában kell elfojtani mindent, ami pozitív fényben tünteti fel az MKP-t, mint alternatívát. Ha nem éreznék alternatívaként az MKP által nyújtott megoldásokat, akkor nem is érdekelné őket mindaz, amit az MKP igyekszik tenni a honi magyarság érdekében.

Senki sem akar háborút, lázongást, az erőszaktól elhatárolódunk, és Szlovákia területi egységét sem akarjuk megbontani. Viszont vannak olyanok, akik a félelmeinket használják fel ebben a kérdésben is. Mert ugyebár riogatni sokkal könnyebb. Az ember, ha fél, sokkal könnyebben megnyerhető valamilyen ügynek. A félelmet úgy tálalják, hogy ha az MKP-ra szavazol, akkor itt kő kövön nem marad, egyben támogatod a radikalizmust is. Ezt kapod lépten-nyomon, miközben a rágalmazóid ősei, urambocsá! forognak sírjukban, hogy leszármazottaik miért támadják azt a meggyőződést, amiért ők éltek, sőt haltak, ami összekovácsolta őket a nehéz helyzetekben.

Ki jelent veszélyforrást kire? Ki az, aki a nyugalmat magyar – magyar, magyar - szlovák közt megbontja? Ki az, aki a magyar ellen uszítja a közvéleményt? Az MKP, amelynek a Strasbourgban bemutatott megmaradásprogramja már hosszú hónapok óta mindenki számára elérhető, ráadásul a szlovák politikai elitnél sem ütközött ellenállásba? Vagy inkább azok, akik víziójukkal egy más jövőt mutatnak nekünk, amelynek végkifejlete az lesz, hogy magyar már nem lesz, csak magyarul beszélő szlovák?

Nemzetiségünkben mindannyian azonosak vagyunk. Lehet, hogy egy dologban mégis mások. Abban, hogy felvállaljuk nemzetiségünket. Ezt a lépést egyesek összemossák a radikalizmussal és a sovinizmussal, miközben kijelentéseikkel maguk gerjesztik ezeket a fogalmakat. Szlovákiában, ha a ruszin felvállalja azt, hogy ruszin, a német azt, hogy német, a cseh, hogy cseh és még sorolhatnám tovább, ez senkinek sem tűnik radikálisnak, sovinisztának. Ha viszont a magyar mondja, hogy ő magyar, az már gond, mert radikális és soviniszta. Hát nem! Az nem radikalizmus és nem is sovinizmus, hogy felvállaljuk nemzetiségünket. Aki ilyet állít az nincs tisztában a fogalmak jelentésével.

Az MKP mindig is a keresztény alapokra épített. Ezért is van erkölcsi tartása, amely nem engedi, hogy elveiből alábbhagyjon. El kell érnünk, hogy szülőföldünkön megmaradhassunk annak, aminek születtünk. Magyarnak, kereszténynek és szabadnak. Nem kell hozzá más, csak hit. Hit a jobb jövőben, hit abban, hogy magyarként is értékes tagja vagyok a társadalomnak és hit abban, hogy van bátorságom félelmeim leküzdéséhez.

Köpöncei Péter, az MKP lévai járási elnökségi tagja

Megjelent az Új Szó Lövészárok rovatában 2015. október 20-án.