Robert Fico kormánya az utóbbi időben gyakran hangoztatja, hogy a magasabb hozzáadott értéket képviselő munkahelyeket kell(ene) támogatni. Az egyik prioritás a kutatás és fejlesztés hatékonyabb felkarolása (lenne).

Ez a fogadkozás, ha megvalósulna, komoly esélyt jelentene Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásához. Ha a szép szavakat valóban tettek követnék. S ha szlovák kabinet nem csak a gyártóegységeknek kínálna támogatást, hanem a vissza nem térítendő támogatásokat elérhetővé tenné a vállalkozók szélesebb köre számára is, akkor végre a magyarok által lakott térségekbe is érkezhetne számottevő beruházás.

E gondolatmenet alapján különösen nagy várakozással bontottam fel azt a levelet, amelyben a kormány a KaHR-21DM1401 kóddal jelölt felhívásában tájékoztat az újabb, nem visszafizetendő támogatások igénylésének lehetőségéről. Ez a dokumentum az energetika területén kínál(hatna) támogatási lehetőséget, még pedig a hűtő- és fűtőrendszerek, a melegvíz-előállítás, az energetikai elosztórendszerek korszerűsítését, a világítótestek cseréjét illetően. Legfontosabb cél az energetikai hatásfok növelése. A támogatás nem igényelhető nagyobb hatásfokú berendezések vásárlására. Ez eddig még rendben is volna. Magyarán: lehet tehát modernizálni, az eddigieket új irányítástechnikai rendszerekkel felváltani, cserélni az adminisztratív épületek és gyártócsarnokok világítását is. Ám csak abban az esetben, ha a beruházások a gyártási oldalon valósulnak meg. Vagyis az olyan munkahelyek, amelyek magas hozzáadott értéket termelnek (tervezőirodák, adminisztratív munkát folytató vállalkozások) nem jogosultak a támogatás igénylésére. Ha megnézzük a délvidéki munkaadók listáját, akkor rögvest megállapíthatjuk, hogy ilyen feltételek mellett elenyésző számú vállalkozó veheti igénybe a meghirdetett, nem visszafizetendő támogatások rendszerét.

Sajnos, az eddigi szlovák kormányok célirányosan úgy irányították az országba beáramló befektetéseket, hogy azok elkerüljék Dél-Szlovákiát. A gyártókapacitások, vállalkozások tehát olyan régiókba kerültek, amelyek távol esnek a magyarok lakta területektől. Most pedig a támogatások kiosztásakor olyan feltételeket szabnak, amelyek újra más régiókat részesítenek előnyben.

Annak idején a fűtési támogatások feltételeit úgy szabták meg, hogy arra a magyar lakta településeknek ne pályázhassanak - tengerszint feletti magassághoz kötötték a dotációkat – arra hivatkozva, hogy a magasabban fekvő vidékeken élőknek plusz költséget jelent a hőtermelés. Hasonló gondolatmenet alapján most Dél-Szlovákiában kellene támogatni a klimatizációs berendezéseket.

Sajnos ez egyelőre csak álom marad. Egy tény azonban nyilvánvaló: Magyarországgal ellentétben a hatalom nem tesz semmit a magasabb hozzáadott értékeket létrehozó munkahelyek támogatásáért, továbbra is az egyszerű gyártást végző vállalkozásokat támogatja, amelyek ugyebár nem Dél-Szlovákiában tevékenykednek. A nagy fogadkozások ellenére tehát újra felháborodva kérdezzük: vajon meddig érvényesül még ez a megkülönböztető politika, meddig lesz országunk mostohagyereke Dél-Szlovákia?

Ifj. Élesztős Pál