A szlovákiai regionális fejlesztés óriási ellentmondása, hogy a régiók fejlesztésére szánt pályázatokat és a támogatás összegét még ma is Pozsonyban a zöld asztalnál döntik el, noha azok a régiók, kistérségek, konkrét városok és községek fejlesztését érintik. Nincs ez rendjén, hiszen a szakmai döntéseket politikai indíttatásból hozzák meg, eredményük pedig az, hogy a gazdag észak és Vág-mente tovább erősödik, míg a déli és a keleti régiók leszakadnak, elszegényednek. Az utóbbi 10 – 15 évben a képzeletbeli olló még inkább szétnyílt.
Kézzel fogható, egyszerű változást, ezzel együtt nagyszerű, rendszerszerű megoldásokat javasoltunk az MKÖ választási programjában. Először is, a megyei önkormányzatokat továbbra is fent kell tartani, ám a megyehatárokat a természetes régiók határaihoz kellene igazítani. Nemcsak délen, északon is. A térképre tekintve ugyanis feltűnik, hogy nemcsak a Duna-mente, Hont, Gömör van ketté osztva délen, hanem Szepes, Liptó és Sáros is északon. Másodsorban azt javasoljuk, a regionális fejlesztésre, vagyis régióink, szülőföldünk megerősítésére szánt pályázatokról és a hozzájuk kapcsolható forrásokról ne Pozsonyban döntsenek a zöld asztalnál, hanem regionális szinten. A városok és a falvak fejlesztésére szánt forrásokról a régiókban, vagyis a megyei önkormányzatokban döntsenek. Mint ahogyan azt immár jó pár éve gyakorolják Lengyelországban, Csehországban vagy Magyarországon. A szubszidiaritás elvét betartva.
Az Európai Unió irányelve arról szól, hogy a fejlesztés célterülete feletti legközelebbi szinten kellene a fejlesztési támogatásokról dönteni, azok pedig a megyei önkormányzatok. Az Európai Uniós ez irányú nyomása Szlovákiára tetten érhető. Ezért vagyunk derűlátók a tekintetben, hogy e célkitűzésünkhöz megtaláljuk a partnereket a pozsonyi törvényhozásban. E rendszerszerű változást már évekkel ezelőtt meg kellett volna hozni. Ám azt valljuk, jobb későn, mint soha. Hiszen a regionális fejlesztést szavatoló EU-alapban hatalmas források voltak. A regionális operatív programban 2007-2013 között 1,98 milliárd €, míg 2014-2020 között 2,12 millárd €. A baj csupán az, hogy ezek – egy-két kivételtől eltekintve – elkerülték a déli régiókat. Közben ne feledjük el, hogy az MKP 2006 óta nem kormányzó párt, 2010 óta nem parlamenti párt. A jelzett időszakban tehát nem irányíthattuk kedvezően a folyamatokat.
A munka miatt kivándorolt fiatalokat és idősebbeket szeretnénk visszacsalogatni. Idehaza kellene számunkra munkát kínálni és megfelelő bér/életviteli-költségarányt biztosítani. Ami sokuk számára vonzó lehet, hiszen a külföldi bérek jóval magasabbak ugyan, ám ezzel együtt az életviteli költségek is. A megosztott famíliák tönkre teszik társadalmunk alapsejtjét, a családot, hosszabb távon pedig közösségünket, magát a társadalmunkat.
Régióink, szülőföldünk felzárkóztatása, fejlesztése konkrét megoldások és partnerek nélkül nem megoldható. Az elmúlt évtizedben tapasztalható eredménytelenség, tétlenség után végre itt a cselekvés ideje. Hiszen a szülőföldünkön élők boldogulása, a vidék, a régióink fejlődése elsőrendű célunk és feladatunk.
Farkas Iván, az MKP alelnöke, az MKÖ képviselőjelöltje
