„A községekről szóló önkormányzati törvényre, majd pedig a nyelvtörvényre hivatkozva kérte Nagy Lajos… független képviselő, hogy államnyelven vezessék az önkormányzati ülést a többségében magyarlakta Szímőn” – olvashatjuk az Új Szó október 5-i számában.

Egy többségében magyarok által lakott község önkormányzati ülésének magyar tárgyalási nyelvét csak olyasvalaki kifogásolhatja, aki már semmi más kivetnivalót nem talál az önkormányzat és a polgármester munkájában. Magyar anyanyelvű képviselő a községekről szóló önkormányzati törvényre és a nyelvtörvényre hivatkozva azt állítja: „A polgármester minden ülés előtt köteles megkérdezni a képviselőket, milyen nyelven vezesse a gyűlést. Csak akkor válthat a kisebbség nyelvére, ha ebbe minden képviselő beleegyezik.” Ez az állítás helytelen: a községi önkormányzatokról szóló törvény nem foglalkozik az ülések tárgyalási nyelvével. A kisebbségi nyelvhasználati törvény kitér rá, de teljesen mást mond, mint amit a képviselő állított. Azt írja elő, hogy akkor kell áttérni az államnyelvre, ha azt ha valamelyik képviselő kéri.

Az említett képviselő minden bizonnyal egyéb kötekedési ok hiányában folyamodott ehhez a lépéshez. Ráadásul arra akar rámutatni vele, ahogy a közösségi hálón kommentálta az ülésen készült felvételt: lám, egy ilyen ember indul a megyei választásokon.

Polgármesterként minden törvényt betartottam, semmilyen törvénysértést nem követtem el. Munkámmal pedig egyértelműen a falu előrehaladását szolgálom. Meggyőződésem: „egy ilyen ember” tiszta lelkiismerettel lép a választók elé.

Bób János, Szímő polgármestere