Az előző Fico-kabinet oktatási miniszterei a rendszer fejlesztése helyett inkább a károkozásban jeleskedtek, ami a sztrájkokban és a tüntetésekben csúcsosodott ki. Mivel az idő tájt még a tárca illetékeseinek az ígéretei sem érték el az érintettek által elvárt szintet, mindenki az új összetételű kormánytól várta a hathatós megoldásokat. Sajnos azonban az azóta elfogadott kormányprogram sem tartalmaz az iskolaügyben semmi olyan kézzelfogható javaslatot, amely a megbízatási időszak végén ellenőrizhető és számon kérhető volna.

Különösen érezhető ez a nemzetiségi oktatás terén, amely törvényi szinten voltaképpen még definiálva sincs. A bennünket leginkább érintő kérdésekben a legfontosabbnak a szlovák nyelv tanítása módszertanának megváltoztatását és a nemzetiségi kisiskolák megmentését tartja a kormány. Az eltelt két hónap alatt az első téma kapcsán még nem történt érdemi lépés, a másik kérdés megoldása viszont a tanév közelgő lezárása miatt égetővé vált. Ennek következményeképp a minisztériumban elkezdődött a kapkodás, és egyre inkább úgy tűnik, folytatódik a félmegoldások kora, amire iskoláink és önkormányzataink többsége, s rajtuk keresztül a magyar közösség megint ráfizet.

2016. május 10-én ugyanis rövid tárcaközi egyeztetésre került egy egymondatos törvénymódosítási javaslat, amely lényege, hogy a korábban meghatározott minimális tanulói létszámok ne vonatkozzanak a kizárólag alsó tagozattal működő iskolákra. A mellékletben fel is sorolják az állítólagosan veszélyeztetett iskolákat, melyek közül 23 magyar, 1 ruszin, 36 pedig szlovák tanítási nyelvű. A tárca képviselői ugyanakkor a javaslat indoklásában fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a sürgősségi eljárás oka a nemzetiségekhez tartozó polgárok anyanyelvi oktatáshoz való jogának veszélyeztetettsége, ám az előterjesztés ilyen formában (a hivatalos adatok alapján) végül 655 iskolát érint, amelyből csupán 104 a magyar tanítási nyelvű. Ez viszont a kisebb gond. A nagyobb probléma, hogy a teljes szervezettségű iskolák alsó tagozatát ez a módosítás negatívan diszkriminálja, gyakorlatilag ellehetetleníti, és esetenként megszűnésre ítéli. Ugyancsak gondot jelenthet, hogy a felső tagozaton továbbra is érvényben maradnak a 2015-től hatályos létszámok, ami még több iskolát fenyeget.

A problémát az utolsó pillanatban elküldött véleményével a környezetvédelmi minisztérium próbálta enyhíteni, amely azt javasolja, hogy a nemzetiségi iskolákban a felső tagozatra se vonatkozzon a törvény, ám a pozitív megkülönböztetéssel kapcsolatos jogalkotási gyakorlatot és a valós helyzetet ismerve ez sem igazán járható út.

Amennyiben tehát a parlamentben nem születik olyan módosító javaslat, amely (és ezt kezdeményeztem jómagam is a tárcaközi egyeztetés során) teljesen eltörölné a minimális osztálylétszámokra vonatkozó rendelkezést, és amennyiben nem bízzuk az önkormányzatokra az iskoláik további sorsát, a nagy kapkodásban megint nem a kívánt célt érik el. A szóban forgó előírás már csak azért is hatályon kívül helyezhető és okafogyott, mert egy olyan új finanszírozási törvény alapját kellett volna szolgálnia, amelyet az előző kormánynak még tavaly decemberre kellett volna kidolgoznia, ennek azonban nem tett eleget.

A. Szabó László, az MKP ügyvivő elnökségének tagja