Három héttel a megdöbbentő valóságot bemutató választás után már túl is vagyunk a parlament alakuló ülésén.
Mi lesz velünk, Dél-Szlovákia lakosaival, csak találgatni tudjuk. Bízhatunk-e abban, hogy a MOST-HÍD párt sikeresen fogja képviselni a szlovákiai magyarságot, Dél-Szlovákiát? Ebben a helyzetben nem csak közösségünk helyzete a tét. A megalakult kormánynak több égető feladata is lenne. Többek közt rendet tenni az egészségügyben, az iskolaügyben, visszaszorítani a radikalizmus előretörését és minden térség számára biztosítani az EU–s támogatások „lehívásának” lehetőségét. Olvasva a négypárti egyeztetésből megszellőztetett prioritásokat egyet kell értenem azokkal a kritikus hangokkal, amelyek azt állítják, hogy komoly változásokat ne várjunk, túlságosan is általános megfogalmazások vannak benne. Az ilyen típusú frázisok: „megalapozni a személyes felelősségre vonás feltételeit minden személyre, aki közpénzzel dolgozik”, vagy a „korrupcióellenes záradék bevezetése a törvénytervezetek mellé”, semmitmondók.
Nem áll össze a kép, mert ugyebár ezt a kormánykoalíciót Ficónak fele idő alatt sikerült nyélbe ütnie, mint egypárti második kormányát. Tizenegynéhány nap alatt lerendezni minden pártot, megtalálni a közös nevezőt, úgy, hogy egyesek kijelentik az ő programjuk 90%-a elfogadtatott, szokatlanul gyors tempó. Felettébb furcsállom, hogy máig nem látott napvilágot a koalíciós szerződés. Szerintem, ha már papírra fektették, akkor „kutya kötelességük” azt megosztani a választókkal is. A kormányfő kijelentése, miszerint minden benne lesz a kormányprogramban, merő illúzió. Ezt a kijelentést ahhoz tudnám csak hasonlítani, amit a két „jobboldali” párt elnöke jelentett ki korábban, miszerint nem tartják elfogadhatónak, hogy a kormányfő Robert Fico, a belügyminiszter pedig Robert Kaliňák maradjon. Kérem szépen, miért nem ezzel ültek le tárgyalni? Nem akkor kell az éterbe beszélni, amikor már minden megköttetett, ezt a tárgyalásokon kellett volna kiharcolni! Ja, hogy úgy nem tudnak feltételeket szabni, ha maguktól mennek a „góré” után…?!
Nehezen tudom elképzelni, hogy a Szlovák Posta vezérigazgatója fogja megreformálni az egészségügyet. Lehet, elfogult vagyok, de legyen bármilyen jó menedzser is, ha gőze sincs az ágazat működéséről, úgy nehezen fog bármit is elérni. Arról nem beszélve, hogy komoly kételyeim vannak afelől, hogy olyan szakemberekkel venné körül magát, akik komolyan gondolják a reformokat, és segíteni akarnak. A háttérben megmarad az apparátus, csak a figura változik.
Szkeptikus vagyok az iskolarendszer reformját illetően is. Itt legalább nem kell azzal szembesülnöm, hogy az illetőnek köze sincs az iskolaügyhöz, ezért csak remélni merem, hogy nem úgy fog viszonyulni a kisebbségi oktatáshoz, mint pártjának képviselői a múltban. Az pedig, hogy a szlovák nyelv oktatása a magyar iskolákban máshogy fog-e zajlani és a nebulók alapból nem fognak-e hátránnyal indulni az államnyelv elsajátításánál, a jövő zenéje.
Az új kormányt alkotó pártok azt hangoztatják, hogy ez az összefogás részükről a kisebb rossz, ha nem így történt volna, akkor a radikalizmus növekedne. Véleményem szerint azzal, hogy „szembe köpték” a választópolgárt, jóval többet ártottak a demokratikus államformának, mint ha előrehozott választások lettek volna. Ezzel a lépésükkel tökélyre fejlesztették a lappangó radikalizálódást. A radikálisok azért erősödnek, mert az államapparátus legmagasabb szintjén gond van a morállal, az alapvető emberi értékekkel. Az emberek nem látnak kiutat és téves eszmerendszer mögé sorakoznak, gondolván, az majd megoldja a problémát. Azt, hogy helytelen elképzelést követnek, és nem így kellene védekezni a társadalom szennye ellen, éppen az ilyen „kikényszerített” döntések negálják.
Az emberek többsége elutasítja a korrupciót. Kérdés, hogy mennyire lehet majd a klientelizmust visszaszorítani, ha tudjuk, hogy az „erős” minisztériumok megmaradtak a SMER-SD kezében. Azok pedig, akik beálltak a kormánykoalícióba (SNS, MOST-HÍD, SIEŤ), tudatában vannak, hogy muszáj teljesíteni kötelezettségeiket, amelyeket a választások előtt felvállaltak. A kötelezőt vissza kell fizetni, és ha még labdába akarnak rúgni a jövőben, akkor a helyi struktúrákhoz is komoly támogatást kell juttatni. Amúgy nem kell aggódniuk, lesz miből, mert azt már minisztereik tudják, hogy legkevesebb 3 milliárd euróra minden minisztérium biztosan számíthat. Abban az esetben, ha mindenki „kielégíti” sajátjait, sajnos még nagyobb „tékozlásnak” lehetünk tanúi. Nagyon gyorsan eljutunk arra a szintre, amilyen a választások előtt volt, és ami miatt az emberek a változást szerették volna. A közjavak szétlopása folytatódni fog, az ellenzék újra „a plafonon” lesz, a polgár meg sokadszorra lenyeli a békát.
Ezt kínálja a politika, ilyen politikusok miatt tart ott az ország, ahol, és ezek lesznek azok is, akik a soron következő választáson újra csak beállnak elénk, és pír nélkül arcukon győzködni fognak arról, hogy kit is válasszunk. A választás megmutatta, mi a realitás kis országunkban, most már csak a polgáron múlik, hogy eldöntse, megfelel-e neki a „senki” szerepe…
Köpöncei Péter