Menyhárt József egy bejegyzést tett közzé.

“...mert ne feledjük, hogy mindmáig megmaradunk magyarnak, és máig áll az országod, melyet Mária kegyére bíztál. Germán, szláv, tatár, török, osztrák és muszka hadak kóstolták húsunk, szívták a vérünk – a legnagyobb veszélyt mégis mi magunk jelentettük önnönmagunk számára: de még így sem tűntünk el a történelem süllyesztőjében! Bartók zenéje él, Rubik kockája forog, Hosszú Katinka karcsapásait az egész világ bámulja... S hogy ne menjünk messzire: a DAC pedig máig sárga kék, Kukkónia újra ébred, s Rómeó máig vérzik...

Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után azt üzenhetem, jó Királyom: az ezredéves idő próbáit kiállta e nép. S bár bizonyos, hogy semmi sem tart örökké – de mivel százötven év alatt sem lettünk törökké –, talán még most sem késő elkezdenünk hinni!

Hinni abban, hogy a Teremtő a görbe vonalakon is egyenesen ír: s ha akarja, egy maroknyi portyázó lovas harcosból erős nemzetet állít. Ezt a hitet, ezt az Isteni kegyelemben bízást tanítod nekünk a vérzivataros ómagyar kortól, István király! És mivel az idő Téged igazolt, éppen ennek okán kellene kezdenünk hinni nekünk is magunkban, hinni magyarságunkban.”

[Magánlevél Istvánhoz]