(Forrás: Matus Tibor, Magyar7) Hetek óta folyik a politikai vita a nyugdíjkorhatár alkotmányba foglalásáról, a feltételek módosításáról. Egymást licitálja felül a SMER és az SNS, populizmusukkal igyekeznek elfedni azokat a problémákat, amelyek az elmúlt időszakban igencsak megtépázták az amúgy is megkopott népszerűségüket.
Erről kérdeztük Németh Gabriellát, a Magyar Közösség Pártjának szociális és egészségügyi alelnökét, aki 25 éve foglalkozik szociális ügyekkel, nyolc évig Pozsony megye alelnöke volt, jelenleg szociális tanácsadóként tevékenykedik.
Az átlagpolgár keveset tud a hazai nyugdíjrendszerről.
Szlovákia nyugdíjrendszere 2004 végéig csak az állami nyugdíjkifizető rendszert ismerte. Ebben a felosztó‑kirovó rendszerben az aktív dolgozók kötelező járuléka adja a nyugdíjak fedezetét. Jelentős változás 2005. január 1‑jén történt, amikor a hárompilléres nyugdíjrendszerre tértünk át. Az új rendszer azzal a céllal jött létre, hogy nagyobb anyagi biztonságot nyújtson a nyugdíjba vonulóknak. Ennek egyik eleme már tőkefedezeti rendszer, ahol a munkavállaló járuléka tőkésítésre kerül, ami lehetővé teszi számára a befizetett pénz kamatozását és a magánnyugdíjpénztárakban történő spórolás lehetőségét.
A demográfiai mutatók, a járulékfizetők számának csökkenése arra figyelmeztet, hogy rövid időn belül gond lehet az állami nyugdíjak kifizetésével.
Ez az idő már el is érkezett, hiszen az aktív munkaviszonyban levők járulékai évek óta nem fedezik a kifizetendő nyugdíjak összegét. Az állami költségvetésből már 2016‑ban 635 millió eurót utaltak a Szociális Biztosító részére, hogy ki tudja fizetni a megítélt nyugdíjakat. A Szlovák Tudományos Akadémia számításai szerint míg ma egy nyugdíjasra még 1,6 aktív munkaerő jut, addig 10‑12 év múlva 1 nyugdíjasra 1 munkaerő jut majd.
A tőkefedezeti rendszer lehetne a megoldás?
A hárompilléres nyugdíjrendszer sajnálatos módon a politikai vezetés és a kormányok változásai miatt több érzéketlen beavatkozáson ment keresztül, ami veszélybe sodorta mind a szociális nyugdíj‑ellátórendszert, mind pedig a II. és III. pillérben takarékoskodók magánmegtakarításait is. A Fico‑kormányok idején többször megnyitották a II. pillért, arra ösztönözték az embereket, hogy lépjenek ki belőle, és csak az állami nyugdíjpénztárra hagyatkozzanak. Az addig megspórolt pénzt azonban a közösbe rakták, és szinte azonnal kifizették, kozmetikázva ezzel is az állami költségvetés kiadásait. Csökkentették a II. pillérben a járulékokat 9%‑ról 4%‑ra, ami 2016‑tól évente 0,25%‑kal emelkedik, és megszüntették a III. pillérben megspórolt pénzösszeg leírását az adóalapból.
Ezek nem tűnnek hosszú távú stratégiai lépéseknek.
És nagyon gyorsan jelentkeztek a negatív hatásai. Ezért esik ma mind gyakrabban szó a nyugdíjkorhatár emeléséről, vagy arról, hogy csak minimális nyugdíjat fognak folyósítani. A nyugdíjak csökkentésére már Ivan Švejna, a Most‑Híd államtitkára is reális lehetőségként tekint, sőt a munkaügyi tárca már keresi ennek a csökkentésnek a megfelelő modelljét.
Nem inkább a társadalom elöregedését kellene megállítani?
A szlovák kormány sajnos még mindig nem ismerte fel a demográfiai mutatók negatív alakulásában rejlő veszélyeket. Míg Magyarország példaértékű családtámogatási politikát indított el, addig a Smer–SNS–Most‑Híd‑kormány a homokba dugja a fejét. Rendszerszerű családtámogatási intézkedések helyett ad hoc szociális csomagokkal áll elő – épp a minap jelentettek be egy újabb szociális csomagot. Sajnos, a családok életkörülményeit sem javítja. Ignorálja a bérlakáshálózat bővítését. A külföldi és állami beruházásokat a leszakadó régiók helyett a gazdaságilag fejlett, illetve az északi régiókba irányítja, ahogy az infrastrukturális fejlesztések is messze elkerülik a magyarlakta területeket. Magasak a járulékok, egykulcsos adórendszerünk van, alacsony az adóbónusz, a szociális tárca a munkahelyteremtés helyett a külső és belső migrációt, a mobilitást ösztönzi. Ez magával hozza egyrészt az idős, beteg szülők szociális ellátásának problémáját, illetve a családfők ingázásának következtében a családok szétszakítását, ami gyakran a család felbomlásához vezet.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a kormányzat egyes, nehezen meghatározható csoportok érdekeit a szlovákiai polgárok érdekei elé helyezi. Milyen hatással van ez a vidéki térségekre?
Egyrészt elnéptelenednek az északi és keleti régió falvai, másrészt a belső migráció nagyban megkeseríti a mesterségesen felduzzasztott dél‑szlovákiai települések, kisvárosok életét. Ezek a térségek nincsenek felkészülve az ilyen rohamos lakosságnövekedésre, hiányzik az iskolahálózat, az infrastruktúra.
Összegezve, ha nem születnek gyermekek, ha a szülők nem tudnak tisztességes megélhetést nyújtani a családnak és külföldön keresnek munkát, akkor egyre kevesebb lesz a hazai munkaerő, elöregszik a társadalom, és egyre kevesebb járulék folyik majd be a nyugdíjbiztosítóba.
Ha kevesebb járulékot fizetünk be, akkor vagy csökkentik a nyugdíjakat, vagy felemelik a nyugdíjkorhatárt. Lehet rá magyarázatot adni, miért most élénkült meg a vita a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjplafon kérdése körül?
A nyugdíjkorhatárt a hatályos törvény 2016. december 31‑ig 62 évben szabta meg. Ez a korhatár először 2017‑ben 62 év és 76 napra, az idén már 62 év és 139 napra emelkedett. Amennyiben az emelkedés üteme nem változik, a mai, negyvenes éveikben járók már 65 éves korukig dolgoznának.
A Smer támogatottsága a Kuciak-gyilkosság és a napvilágra került gazdasági visszaélések miatt jelentősen csökkent. Az SNS‑es földművelésügyi miniszter asszony, a földalap és a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökség körüli botrányok a nemzetieknek sem használtak, ezért érthető, hogy populista javaslatokkal próbálják meg túllicitálni egymást és visszaszerezni a tőlük elfordult választókat.
Ezért először Ficóék jöttek azzal, hogy alkotmányba foglalnák a nyugdíjkorhatár befagyasztását 65 évnél. Erre az SNS elnöke, Andrej Danko rögtön „ráígért”, hogy ők 64 évet javasolnak a férfiak és 63 évet a nők esetében, és nem támogatják a Smer 65 évre irányuló javaslatát.
Van esély arra, hogy bármelyik javaslat átmenjen a parlamentben?
Mivel a törvénymódosításhoz alkotmányos többség kell, ezért az ellenzéki szavazatokra is szükség lesz. Az OľaNO csökkentené a nők számára a nyugdíjkorhatárt annak függvényében, hogy hány olyan gyermeket neveltek fel, akiknek legalább középfokú végzettségük van. Egyúttal a gyermekneveléssel töltött éveket is beszámítanák a ledolgozott évek közé. A SMER tárgyalási alapként felajánlotta az ellenzéknek, hogy a támogatás fejében hajlandó alkotmányba foglalni a hárompilléres nyugdíjrendszert is.
Az MKP melyiket tartaná elfogadható megoldásnak?
Az MKP nem helyesli, hogy a SMER és az SNS komoly érvek híján politikai előnyszerzésre használ egy ilyen nagy horderejű, jövőt meghatározó döntést.
Nem vitás, hogy a nyugdíjrendszer a mai formájában fenntarthatatlan, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy Szlovákiában az emberek életminőségét össze sem lehet hasonlítani a fejlett, nyugati demokráciákban élők életstílusával, életszínvonalával.
Még a mai friss nyugdíjasok is több munkahelyen dolgoztak fiatal korukban, a hétvégéket is munkával töltötték, kevés idő jutott számukra a pihenésre, feltöltődésre. Érthető tehát, hogy elfáradtak és megérdemelt pihenésre vágynak, olyan nyugdíj mellett, amiből tisztességesen meg tudnak élni. Ezért nem lehet összehasonlítani a német, a francia vagy az angol nyugdíjasok életminőségét a szlovákiai nyugdíjasokéval, nem kereshetünk igazolást a nyugdíjkorhatár emelésére abban, hogy náluk magasabb a nyugdíjkorhatár, mint nálunk.
Sokan vannak olyanok is, akik 2‑3 műszakban, szalag mellett, vagy a mezőgazdaságban, nehéz fizikai munkát végezve dolgoztak egész életükben, és mégis a munkahivatalok nyilvántartásából kerülnek nyugdíjba, mert utolsó aktív éveikben már nem képesek a szakmájukban elhelyezkedni, dolgozni.
Ezek szerint a Danko‑féle populista érvelésben is van némi igazság?
Persze, ezekre az emberekre is gondolni kell, mielőtt a nyugdíjkorhatár megszabásának kényes témájához nyúlunk. Figyelembe kell venni a Szakszervezetek Konföderációjának véleményét is, amely szintén azt javasolja, hogy körültekintően álljanak hozzá a nyugdíjkorhatár megállapításához, és az optimális korhatár férfiaknál 64 évben, a nőknél 63 évben történő megszabását el tudják fogadni. Másrészt viszont ahhoz, hogy a 65 éves nyugdíjplafont tartani tudja az állam, az előttünk álló 50 év alatt további 80 milliárd eurót kell a nyugdíjrendszerbe pumpálni. Ha csökken a korhatár, akkor ezt az összeget növelni kell.
A makroökonómusok feladata lesz eldönteni, lesz‑e Szlovákiának erre pénze, fenntartható lesz‑e az új rendszer, milyenek lesznek az ország gazdasági mutatói. Arról viszont, hogy hány évben szabják meg a nyugdíjkorhatárt, csökken‑e a már megítélt nyugdíjak összege, vagy emelkednek‑e a járulékok, arról mindenképpen politikai döntés születik majd.
Mit lehetne eredményként elkönyvelni a most folyó vitából?
Véleményem szerint az egész problémakör legnagyobb eredménye, pozitívuma az lehetne, ha alkotmányos törvény garantálná a hárompilléres nyugdíjrendszert, és végre elindulhatna a vita arról is, hogy miképp lehetne javítani a demográfiai folyamatokon.
Matus Tibor, forrás: Magyar7
