Tegnap, június 5-én volt az adószabadság napja. Az átlagjövedelemmel bíró magánszemély a tegnapi napig – 2017-ben 155 napig - képletesen az államkasszának dolgozott, mától pedig keresetével saját, illetve családja büdzséjét gyarapítja. Másképp fogalmazva: 2017-ben bruttó bére minden megkeresett eurójából 43 centet az államkasszába kell befizetnie, 57 centtel maga gazdálkodhat. Amennyiben szuperbruttó bért vesszük górcső alá, az arány érezhetően eltolódik az adóterhek irányába. Ilyen viszonylatban a szuperbruttó bér 47 százalékát juttatja az államkasszába s csupán annak 53 százalékával gazdálkodhat.
Tekintsünk vissza, hogyan alakult mindez a közelmúltban. Tavaly a munkavállaló a naptári év 154. napjáig fizette képletesen jövedelmét az államkasszába, 2015-ben az év 153. napjáig, míg 2014-ben a naptári év 152. napjáig. Vagyis: évente egy-egy nappal tolódik el az adószabadság napja az adóterhek irányába. Lassan de folyamatosan növekednek az adóterhek, csökken a pénztárcában maradó rész aránya. Ez mindenképpen tartós folyamatnak tűnik, hiszen az utóbbi négy évben hasonlóan alakult a folyamat polgárokra nézve kedvezőtlen dinamikája.
Ha hosszabb időre tekintünk vissza, azt látjuk, hogy korábban mélyebb kilengések voltak, amelyeket a gazdasági válság begyűrűzése is alaposan befolyásolt. 2013-ban június 3-án, 2012-ben június 1-én, 2011-ben június 3-án, 2010-ben június 7-én, 2009-ben június 3-án, míg a válság kitörése előtt, 2008-ban május 22-én, 2007-ben május 25-én, 2006-ban pedig június 1-jén volt az adószabadság napja. Közvetlenül a válság előtt tehát keresetünk jóval kisebb hányadát „adományoztuk” az államkasszának, mint manapság. Az aktuális tendenciát látva nem lehetünk optimisták. Aki azt gondolta, hamarosan visszaköszönhet a válság előtti időszak, csalódni fog. Ráadásul a helyzet folyamatosan romlik. Lassan bár, de egyre inkább kitolódik az adószabadság napja. A polgárok számára ez egyáltalán nem kedvező jelzés, hiszen azt mutat ja: adóterheik egyre inkább növekednek.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke