Az Európai Bizottság új szabályokat készít elő, amelyek ismét a közúti szállítmányozást fogják szabályozni. Pontosabban lehetetlenné akarják tenni a közép-kelet-európai kamionosok számára a külföldi fuvarozást.
Az első súlyos csapást fuvarozóink akkor szenvedték el, amikor Németország, Franciaország és Ausztria bevezette, hogy a területükön áthaladó vagy ott fuvart vállaló szállítók kötelesek az ottani – német, francia, osztrák – minimálbért fizetni a gépkocsivezetőknek. Természetesen szó sincs a mi munkavállalóink érdekeinek védelméről, sokkal inkább a mi vállalkozóink kiseprűzéséről a nyugati piacról. Aztán kiötlötték, hogy maguknál kell hordani az útitervet hat hónapra előre, majd felelős képviselőt kell biztosítani, s mindenféle dokumentációt (természetesen németül) a kocsiban tartani. És további ötletekből sincs hiány.
A németek a múlt héten bevezették, hogy a kamionsofőrök nem alhatnak a gépkocsiban. Vagy szállodát fizetnek, vagy vállalják az óránkénti 60 eurós, a munkáltató pedig 180 eurós büntetés kockázatát. Nyolc órai pihenés ára a német „tarifa“ szerint tehát 480 euró a sofőr, és 1440 euró a munkáltató számára. A franciák és a belgák ugyanezt vezették be pepitában: náluk heti 45 órát kötelesek szállodában pihenni a fuvarozók.
Tanulságos dolog hallgatni a közös európai értékek fölötti aggodalmakat a nyugat-európai és uniós politikusoktól, akik előszeretettel oktatják ki régiónk kormányait a szolidaritás hiányáról, a szabadkereskedelem fontosságáról és hasonló kategóriákról. Az igazság az, hogy a nagy szolidaritás, jog- és értékvédelem csak addig tart, amíg a saját érdekeikről van szó. Hiszen régen tudjuk, Európa nyugati része csak mímeli, hogy szolidáris velünk, védi az érdekeinket, jogainkat, boldogulásunk és felzárkózásunk módozatait. A szolidaritás csak addig tart, amíg a piacok megtartásáról van szó, magyarán: amíg szabadon áramolhatnak hozzánk az ő (sokszor rosszabb minőségű) termékeik, befektetéseik. Mihelyt fordítva is működni kezd a dolog, ezekből a vezetőkből előbújik (a másoktól megtagadott) hazafiság, és előveszik az ostort.
Gátlástalanságukra és durvaságukra jellemző, hogy az előzetes egyeztetés nélkül május 25-én elfogadott új német törvény aznap életbe is lépett! Valahogy így: nesze nektek! S itt már értelmét veszti a „kétsebességes“ Európáról szóló diskurzus; ez már kétszínűség a maga teljes pőreségében. Hiszen eddig is kétsebességes volt az Unió. Ám egyre inkább kétszínűvé, egyre hazugabbá válik, ahol a nyugati jóléti államok nem is rejtik véka alá: csak a saját érdekeik érdeklik őket.
Őry Péter,
az MKP OT elnöke
