A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Szövetség 40. évfordulójának ünnepségén vehettem részt tegnap. Az ünnepi konferenciát követően az ünnepi gálaműsoron részt vett Szlovénia és Magyarország miniszterelnöke is. Már maga ez a tény is csodálatos, de a megdöbbenésem sokkal nagyobb volt azon, amit tapasztaltam. Szlovéniában a muravidéki magyarság a legkisebb nemzeti közösség, csupán 10000 fős. A szlovén-magyar határ mellett élnek öt faluban Lendva környékén. Bármilyen furcsán hangzik is, de már negyven évvel ezelőtt alkotmányban rögzítették kulturális önkormányzatiságukat, vagyis autonómiát kaptak. Mintha egy mesébe léptem volna, mert a kétnyelvűség kérdése itt teljes mértékben természetes. Kérdésemre, hogyan érték ezt el, megdöbbenve hallottam, hogy az államalkotó szlovénok nem lehetőséget adtak a kétnyelvűségnek, hanem törvényben köteleznek mindenkit az őshonos magyarok által lakott területen mindent kiírni magyarul is. Hitben megerősödve tértem tőlük haza, mert, ahogy az ő régiójukban született Deák Ferenc, a haza bölcse mondta: amiről a nemzet önmaga lemond, annak a visszaszerzése mindig kétséges. Vagyis Szlovákiában még van mit tenni, csak bátraknak kell lennünk gondolatban, bátraknak szóban, de főleg bátraknak cselekedetben.
Csúsz Péter, az MKP OE tagja
