A Párkány melletti kis településen (Esztergomtól légvonalban alig 2-3 km-re) több mint 20 éve emlékezünk I. magyar királyunkra, Szent Istvánra. Nemcsak az egykori királyi város közelsége kötelez erre, nemcsak nemzeti öntudatunk erősítése, de a szellemi örökség is, melyet Szent István őseinkre hagyott, s nekünk pedig üzen napjainkban is. - ezekkel a gondolatokkal kezdte meg a Csemadok elnöke az ünnepséget, majd a dömösi Pálmai Józseftől egy régi szép Szent István ének hangzott el, és Árpád imája című könyörgést mondta el Morvai Barbara gimnazista.
Boldog Isten! Nézz ránk a magos egekből,
Áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből!
Nemzetek Istene! Add nekünk e földet!
Magyarok Istene! Tarts meg itt bennünket!
Évezredeken át, áldd meg életünket!
Viharban és vészben oltalmazz meg minket!
Adj szívünkbe békét, derűs boldogságot,
Ne érezzük soha a hontalanságot!
Duna, Tisza partján magyar szóval áldjunk,
Ez legyen örökké a mi szent országunk!
Legyen minden magyar a te fénygyermeked,
Pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted!
Az ünnepi beszédre sem véletlenül kérték fel Esztergom város polgármesterét Romanek Etelka Asszonyt. Ünnepi beszédében a következő jelzést is jelentő gondolatokat mondta a Duna jobb partjáról:
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megköszönni a meghívást, a lehetőséget arra, hogy itt a Felvidéken Önökkel együtt emlékezhetek meg az államalapítóról. Úgy gondolom, hogy Esztergom mindenkori polgármesterének talán legelső számú kötelessége is egyben, hogy Szent István városa mellett a Felvidékre figyeljen, hogy minden lehetséges módon óvja és ápolja a határon inneni és túli magyarság közti köteléket.
Szent István egy erős Magyarországot jelölt ki céljaként, nekünk, ezredéves utódainknak az erős Magyarország mellett az erős, osztatlan magyarság megóvása és megtartása a feladatunk. Hiszem, hogy ebben Esztergomnak, első fővárosunknak, a magyar katolicizmus, a hit magyar központjának vezető szerepet kell vállalnia.
Hiszem ezt azért, mert e város és a Felvidék ma is, ahogy az elmúlt évezred minden pillanatában egy és oszthatatlan közösséget alkot, amit senki és semmi nem választhat szét. Olyan kötelék ez, ami a legbensőkben él, amely apáról-fiúra öröklődik, amely jóval magasabban áll bármilyen politikai, gazdasági törekvésnél. Ez az erős kötelék ugyanakkor törékeny is egyben, amelyet óvni, ápolni, vigyázni kell, amelynek jövőjéért mindannyiunk közösen, de külön-külön egyenként is felelősek vagyunk.
Kedves Felvidéki Barátaim!
Mint mindannyian tudják, Esztergomban tavaly ősztől egy új korszak kezdődött, reményeim szerint egy olyan időszak, amely az építésről, fejlődésről, Szent Istvánhoz méltó útról szól. Ezen az úton Esztergom nem egymaga jár majd, hiszen ahogy történelme során mindvégig, úgy most is igaz, hogy Esztergom sorsa Magyarország, a magyar nemzet sorsa is egyben.
Ahhoz, hogy végig tudjunk menni a Szent István által kijelölt úton, támogatókra, barátokra van szükség, akik velünk vált vetve, a nehézségeket együtt leküzdve ugyanazt a célt kívánják elérni: egy békés, erős Magyarországot, és azon túl egy összetartó, gyarapodó magyar nemzetet.
Egy olyan közösséget, amely felül tud emelkedni államhatárokon, amely saját szülőföldjén, a vele együtt élő nemzetiségekkel együtt abban érdekelt, hogy a Kárpát-medence a Szent Istváni gondolatoknak megfelelően egy soknyelvű és soknemzetiségű otthona legyen mindannyiunknak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Felvidéki Barátaim!
Remélem, hogy ezen az úton, hosszú, végtelenbe nyúló nemzet-zarándoklaton Önökkel együtt tudunk végigmenni, hiszen ez az egyetlen remény arra, hogy megőrizzük e csodálatos nyelvet és kultúrát, hogy megfeleljünk annak az akaratnak, amelyet az államalapító Szent István ezredévvel ezelőtt kijelölt nemzete számára.
Visszatekintve az elmúlt tíz évszázadra biztosak lehetünk abban, hogy nehéz, küzdelmes út áll előttünk, különösen nehéz és küzdelmes a határon túli magyarság számára. Ugyanakkor e hosszú időszak alatt azt is megtapasztaltuk, hogy az egységes, összetartó nemzet képes leküzdeni minden nehézséget, és dacolva történelmi viharokkal képes sikerrel szembeszállni a balsorssal.
Ezen a zarándoklaton mindig számíthatnak majd Szent István városának segítségére, és remélem, hogy a nehézségek során is mindig lelki támaszt nyújtó, a Felvidékről több tíz kilométerről is látható Bazilika, a fájdalmasan hosszú évtizedeket követően a Duna két partját fizikai valóságban is összekötő Mária Valéria híd mellett a mindennapokban is érezhető, elérhető segítséget tudunk majd nyújtani a felvidéki magyarságnak.
Ehhez adjon az Úr mindannyiunknak erőt, egészséget és kitartást!”
Ezután következett az érsekújvári származású Szeredy Krisztína opera és operetténekesnő Budapestről, aki csodálatos hangjával, és a szebbnél-szebb nemzeti dalaival dalra fakasztotta a közönséget. Műsorát Bánk bán operájából a Hazám hazám dallal fejezte be, melyet vastapssal, állva köszönt meg a közönség. A nánai Csillagvirág éneklőcsoport is a legszebb dalaival köszöntötte az ünnepet. S végül a nagyölvedi Nagy Csomor István és családi zenekara ajándékozta meg a közönséget egy népdalcsokorral.
A himnusz eléneklése után Molnár Dezső polgármester felszelte az új kenyeret, melyet a délelőtti szentmisén Siekel István atya szentelt meg.
A rendezvényen a vendégek között jelen volt Szigeti László az MKP OT elnöke, István Atya, párkányi, esztergomi és környékbeli lakosok.
Dániel Erzsébet
