Az ember azt gondolná, hogy itt a nyár, a politikusok nyaralnak, egy kis nyugalma lesz a politikától. Mint már oly sokszor, most is megbizonyosodhattunk arról, hogy Szlovákiában a politikai keringők nem ismernek lehetetlent. Milyen jelzővel lehetne illetni azt, amikor a miniszterelnök kerek perec felszólítja az ellenzéket, nyilvánítson véleményt a tervezett szociális csomagokról, támogatja-e, vagy az esetleges kormányváltás után eltörli ezeket? Alkosson véleményt úgy, hogy csak a témát ismeri, a konkrét megvalósításról fogalma sincs. Hm, érdekes egy logika…
Az ellenzék, ha azt mondja, hogy elutasítja és egy esetleges kormányváltás után eltörli azokat, a sokat veszthet választóinál. Melyik néninek, bácsinak, diáknak és szülőnek tetszene, ha például az ingyenes vonatozást eltörölnék, vagy a minimál nyugdíjat, minimálbért megváltoztatják? Melyik politikai párt vállalja be ezt a rizikót? A második, illetve harmadik szociális csomagot jól ütemezték. Szépen lassan a választásokig megtörténik minden, és a kormány terve, mely az emberi felejtést is számba veszi, megvalósul.

Ki fog akkor már arra emlékezni arra, hogy a belügyminiszter nem konzultált a menekültek elhelyezéséről Bős községgel döntése meghozatala előtt? Ki fog azon rágódni, hogy volt itt egy Váhostav-ügy, és kinek jut eszébe, hogy a kisiskolák napjai meg lettek számlálva? Emlékszünk még arra, hogy a második nyugdíjpillért hogyan csonkították meg? Mennyi ilyen dolog van, amiről lehetne még beszélni. Az emberek többsége a választásokig elfelejti ezeket a „botlásokat”, és örül majd a szociális csomag adta előnyöknek. Személyesen nekem sincs ellenemre a szociális csomag ötlete, de attól tartok, hogy ez egy nagyon rövid lejáratú kölcsön az állam és állampolgár közt, melyet valószínűsíthetően inkább előbb mint utóbb vissza fogunk fizetni mégpedig kamatostul. Amondó vagyok, hogy akkor lenne az ország jó kondícióban, ha a szociális csomagra nem lenne szükség. Ez olyan történet, melyet ennek a kormánynak nem sikerült megoldania.

Milyen állapotban is van valójában Szlovákia gazdasága? A kormányfő kijelenti, hogy a tervezett szociális csomagok „körülbelül egy milliárd euróval” fogják megterhelni az állami költségvetést, és ezt a pénzt az adók hatékonyabb beszedésével tudják majd fedezni. Merész elképzelés, hogy 1,6 milliárd eurót fog az állam az adókon nyerni. A magam részéről e kérdésben pesszimista vagyok. Szlovákia államadósága a GDP 53,6 %-a. Összehasonlításként: Észtországnak 10,6 %, Romániának 39,8 % és Görögországnak 177,1 % volt az államadóssága a 2014-es év végén. Mindennek fényében mennyire reális, hogy az államadóság komoly százalékpontokkal fog csökkenni, és párhuzamosan a csökkenéssel még marad pénz a szociális csomagokra is? Mindezt úgy, hogy az államháztartási hiány a 3 %-os küszöb alatt maradjon. Ezért állítom azt, hogy ha Fico kitart szociális csomagjai mellett, akkor a következő kormánynak nem lesz más lehetősége, minthogy kevésbé népszerű, megszorító intézkedéseket fogadjon el.

Nagyon szép, hogy az állam törődni szeretne állampolgáraival. Azt is elfogadom, hogy bizonyos esetekben indokolt a pozitív diszkrimináció (pl. azokkal a járásokkal, ahol a munkanélküliség elképesztően magas). Viszont az már érthetetlen számomra, ahogy egyrészről ragaszkodik a kisiskolák diáklétszámaihoz, ami a magyarlakta vidékeken sok esetben egyet jelent azok megszűnésével, ugyanakkor támogatni szeretné a sí tanfolyamokat, illetve az erdei iskolákat vagy éppen a teljesen új, úgynevezett „moduláris felépítésű” iskolák építését. Nem az lenne a megoldás, hogy az általános műveltséget támogassa, biztosítsa a gyerkőcök alapvető igényeit és az intézmények fenntartását - legalább alapszinten?

Meglepett, hogy „pártunk és kormányunk” „reformokra” készül az egészségügyben is. Igaz, ezek csak apró dolgok, de szakítani lehet a kicsin is. A Smer kormányzása alatt miniszterek cserélődtek, kórházigazgatókat menesztettek, újakat választottak, de még a parlament elnöke is távozott posztjáról a különböző praktikák miatt. Ami állandó, a nővérek igénye, hogy fizetésüket elfogadható szintre emeljék. Mindennek fényében nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a második szociális csomagban megfogalmazott kórházi közös helyiségek felújítását egy meghatározott vállalkozói kör fogja elvégezni, mint ahogy valószínűleg a kiválasztott gyógyszerek támogatása is egy meghatározott kulcs szerint történik majd.

Kár, hogy miniszterelnökünk újra csak úgy állítja be a helyzetet, hogy ki nincs velünk, az ellenünk. Ezek szerint még hosszú politikai karrierje alatt sem volt lehetősége megtapasztalni, hogy a világ az nemcsak fehér és fekete, és egy államban akkor lehet sikeresen reformokat bevezetni, megtartani, ha széleskörű rétegeknek szólnak. Ezek a reformok pillanatnyilag biztosan segítenek majd embereken, de hosszú távon nem oldják meg a társadalom rétegeződését, nem csökken majd a társadalmi polarizáció, és nem fog megoldódni a szegényebb és a középréteg helyzete sem. Sajnos, a szegényebb réteg megkapja az áhított alamizsnát, a középréteggel elhitetik, hogy tényleg kaptak valamit, miközben semmit sem, és a gazdagok szűk csoportja visz mindent. Mit csináljunk? Járjunk keringőt, tapsoljunk a zenészeknek és vegyük tudomásul, hogy kapunk is valamit, meg nem is?

Köpöncei Péter, az MKP lévai járási elnökségi tagja