Miközben Európában szinte mindenki a Grexittel és a menekültekkel van elfoglalva, az EU parlamentjében vannak más témák is, melyekről J.C. Juncker valahogy nem szívesen nyilatkozik, de mondhatnánk éppen Merkel asszonyt is.

Európai-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény

Az Európai Bizottság elnöke, J. M. Barroso az USA elnökével, B. Obamával a G8-ak találkozóján 2013-ban hivatalosan bejelentették a Szabadkereskedelmi Egyezmény (TTIP) megkötésének szándékát. Szlovákia gazdasági minisztériuma az egyezményről kiadott információs anyagban ecseteli az egyezmény szükségességét és pozitívumait. Miért kell ennek figyelmet szentelni? Egy ilyen horderejű egyezményt – amely az említett dokumentum szerint magába kellene, hogy foglalja a költségcsökkentést a cserekereskedelemben az EU és az amerikai piac közt; amely a műszaki szabványok, biztonsági előírások, környezet- és fogyasztóvédelmi jogszabályok egyesítését szorgalmazza; avagy a munkahelyek stabilitását tűzte ki célul – nem lehet eltussolni az EU lakosai előtt. Márpedig most ez történik. Szinte alig van információ az egész egyezményről.

Egy magyarországi EP-képviselő szerint maguk a brüsszeli képviselők is csak egy külön helyiségben tekinthetnek bele az iratokba, nem vihetnek magukkal semmilyen olyan eszközt, amellyel másolatot készíthetnének a dokumentumról, nem is nyilatkozhatnak róla. Valami nincs rendben ezzel az egésszel. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy az EU területén már több mint 2,3 millió ember tiltakozó aláírásával ellenzi ennek az egyezménynek a létrejöttét.

Másként Európában és Amerikában

A dokumentum a műszaki szabványok, biztonsági előírások, környezet- és fogyasztóvédelmi jogszabályok egyesítésének problémáját a következőképpen kezeli: „A Szabadkereskedelmi Egyezmény semmilyen hatással nem lesz szabványainkra, azok alkotási folyamatára. A harmonizációnak nem az lesz az értelme, hogy minimális közös nevezőben hasonlítsanak a szabványaink.” Amíg ma Európában pl. a környezetvédelem területén a vállalatot terheli a bizonyítási folyamat, hogy terméke nem tartalmaz káros anyagot, addig Amerikában a szabályozót terheli a bizonyítás. Ez azt jelenti, hogy ma Európában addig nem kerülhet valamilyen termék az üzletekbe, amíg azt nem elemezték és nem állapították meg, hogy nincs benne káros anyag. Amerikában ez úgy működik, hogy addig az üzletekben van a készítmény, amíg ki nem mutatják a készítményről, hogy káros anyag van benne.

Európában tiltott listán szerepel a génmanipulált növények és a hormonkezelt húsok forgalmazása. A helyzet újra csak ellentétes Amerikával. Ott mindez engedélyezet,t és nem titkoltan a TTIP-ben szintén szeretnék ezt viszontlátni az amerikai forgalmazók. Kérdem én, melyik fél lesz az, aki majd meghátrál? Számomra elképzelhetetlen, hogy Amerika majd azt mondja: jól van Európa, megkötöttük a TTIP-t, ennek hatására majd mi szigorítjuk a szabványainkat, hogy nektek ne kavarjunk be.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a múlt szerdán (július 8.) az Európai Parlament megszavazta, a génmanipulált termékek  és a hormonmanipulált állattenyésztés témája nem fog tárgyalási alapot képezni az TTIP-ben. Ki tudja, lehet, meglepődünk. Mégiscsak milliárdokról van szó.

Nekünk ez jó?

Jelenleg, mikor már az EU gazdasági rendszere amúgy is szabályozza, melyik állam mit és hova importál és exportál, felmerül a kérdés: az amerikai mezőgazdasági termékek beáramlása milyen hatással lesz a nemzeti mezőgazdaságokra? Netán növekedni fog a honi munkalehetőségek száma?

A pénzügyminisztérium a vitarendezést a befektetők és az állam közt így véleményezi: ”Következetesen hangoztatjuk, hogy a befektetési megállapodások az ISDS mechanizmusokkal együtt megfelelő eszközök a külföldi befektetések beáramlásának és megtartásának elősegítésére.” Szlovákiában már 1992-től él az a megállapodás az USA-val, miszerint a szlovák államot perelhetik a multinacionális cégek. Lehet, hogy az EÚ által mi is jobb pozícióba kerülhetnénk, és az eddigi arany standard elvét – maximálisan a befektető védelmében és minimálisan az állam szabályozási jogköre javára – esetleg bronzra váltjuk?  A tervezet lényege: mihelyst a multinacionális cég úgy ítéli meg, hogy a tagállam olyan törvényt fogad el, amely bár állampolgárainak egészsége vagy környezete védelme érdekében történik, ám ezzel a jogszabállyal az ő érdekei sérülnek, beperelheti az államot és nemzetközi bíróságon folytatják le az ügyet. Az elmúlt tíz évben több mint 400 per volt a bíróságokon, és a pénzek milliárd eurókra rúgnak.

  1. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász így fogalmazott: „Egyoldalúan a multinacionális vállalatoknak kedveznek, az országos parlamentek döntési jogkörét pedig csorbítják az európai-amerikai szabad kereskedelmi partnerség tervezett megállapodásai, ezért nem szabad aláírni őket.”

Az Európai Parlament 2015. július 8-án, 436 IGEN, 241 NEM és 32 TARTÓZKODOTT szavazattal a végső fázisába juttatta a Szabadkereskedelmi Egyezményt.

Köpöncei Péter, az MKP Lévai Járási Elnökségi tagja