„Fakereszt áll az út szélén, Festék róla rég peregvén, Háromszínű szalag rajta, Gyenge szellõ lobogtatja. Piros, fehér, zöld a színe, Magyar honvéd emlékére.“

Piros, fehér, zöld színű szalagokat lobogtatott a szél a bajtai temetőben is, amikor a falu magyarsága főhajtással emlékezett az I. és II. világháborúban elhunyt hős katonákra június 28-án. A Csemadok helyi szervezetének elnöke, Sztruhár Izrael Diána köszöntötte az emlékező közösséget és a vendégeket: Vanda Károly lelkiatyát, Benkó József polgármestert, Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét és az MKP Országos Elnökségének tagját, Farkas Ivánt, az MKP országos alelnökét, Búcsi Terézt, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának tagját.

Vanda Károly lelkiatya egy megható személyes történetet mesélt el az egybegyűlteknek, majd Bárdos Gyula osztotta meg gondolatait az emlékezőkkel. A Csemadok bajtai alapszervezetének irodalmi összeállítása után a község polgármestere, a képviselőtestület tagjai és az egyes szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit az I. és II. világháborúban elhunyt hős katonák emlékművénél.

Az Oroszkai Hadtörténeti Múzeum Baráti Köre az emlékműveknél díszőrséget állva tette méltóságteljessé a megemlékezést, ezt követően pedig vándorkiállítás keretében mutattak be néhány a háborúban használatos tárgyat: fegyvert, egyenruhát, sisakot. Emellett fényképek, tábori levelek, katonanaplók, újságcikkek idézték fel a II. világháború korszakát. A helyi önkéntes tűzoltó szervezet és a vadász egyesület tagjai szintén egyenruhában tisztelegtek a hősi halottak emlékművénél.

Amikor gyertyát gyújtottunk nem csak azokra emlékeztünk, akik csata közben vesztették életüket. Azokért is pislákolt a mécses lángja, akik hősiesen harcoltak és túlélték a háborút. A legtöbb katona súlyos betegségektől szenvedve, rokkantan tért haza a harcterek poklából, s egész életüket beárnyékolta a csaták zaja. Az itthon maradt anyákról és gyermekekről is megemlékeztünk, akik nélkülöztek, szenvedtek, rettegtek. Ők is mind hősök voltak, hiszen életükkel, kitartásukkal adtak példát nekünk, utódoknak.

Elesett katonáink élete és hősiessége adjon nekünk kellő elszántságot, erőt és hitet, hogy ne hagyjuk veszni azt, amiért ők az életüket áldozták: szülőföldünket, közösségünket, magyarságunkat! (SzID)