Miközben javában tart a nyári vakáció, s a vele egyidejű politikai uborkaszezon, az Oktatásügyi Minisztérium háza táján szorgos munkálatok folynak a közoktatást módosító alapvető jogi normák előkészítésén. A munkálatok lassúsága miatt ezek a jogszabály-módosítások a soron következő tanévet nagy valószínűséggel még nem érintik, viszont az egy év múlva kezdődő tanévre komoly kihatással lehetnek. Négy, a közoktatást alapjaiban érintő jogszabály módosítással foglalkozik jelenleg a tárca. Köztük a legfontosabbak a közoktatási törvény módosításának alapelvei, az új finanszírozási törvény módosításának alapelvei, valamint az oktatásügy államigazgatásáról és az iskolai önkormányzatiságról szóló új törvény, a pedagógusokról és az oktatási szakemberekről szóló törvénymódosítás. A legelőrehaladottabb stádiumban a közoktatási törvény módosításának alapelvei témájú anyag van, melyet a nyári vakáció után a minisztérium társadalmi, majd tárcaközi vitára szeretne bocsátani, hogy azt követően a kormány és a parlament is foglalkozhasson vele. A tervezet több mint negyven területen módosítaná a jelenleg érvényes közoktatási törvényt.

A legjelentősebb változások a tananyag tartalmát, a tankönyvkiadást és tankönyvhasználatot, az óvodai és iskolai beiratkozásokat, középiskolai felvételit, a pedagógus asszisztensek kötelező bevezetését, a felzárkóztatást, az iskolai étkeztetés megreformálását, a kamerarendszerek használatát és a külföldön tanuló alapiskolások helyzetének enyhítését célozzák. Tartalmaz azonban a magyar iskoláinkat érintő sajátos módosításokat is.

A tervezet szerint az állami pedagógiai programok szerkezete úgy változna, hogy az iskolának nem kellene kötelezően saját iskolai pedagógiai programot készítenie, hanem főleg a kötelező tantárgyak tanításánál, használhatnák az állami programokat. Ez a hozzáállás teljesen ellentmond a 2008-ban indított tartalmi reformnak, hiszen uniformizálja a tanítást, kevésbé szolgálja a kreatív, kezdeményező, innovatív tananyag használatát és a pedagógusi szabadság érvényesülését. Leginkább a régi, ún. „egységes oktatási rendszerre” emlékeztet. Pozitív viszont, hogy a javaslat tartalmazza az ún. alternatív, innovatív oktatási programok bővítésének lehetőségét. Sajnálatos, hogy a tankönyvkiadással kapcsolatban a tervezet szűkíti az egyes tantárgyakra rendelhető kiadványok számát, illetve ingyenesen csak a kötelező tantárgyak oktatásához szükséges tankönyveket biztosítja az állam. A munkafüzetek, egyéb szükséges tankönyvek, szöveggyűjtemények megvásárlásának anyagi hátterét az iskolának kell biztosítania, sajnos egyelőre meghatározatlan forrásokból. A tankönyvkiválasztás és tankönyvhasználat terén erősödnének az iskolaigazgatók jogkörei.

Az óvodai beiratkozásnál már nem lesz elegendő az orvos által is jegyzett jelentkezési lap leadása, hanem szükséges lesz a gyermekek fizikai jelenléte is. Az iskolai beiratkozások időpontját áprilisra tolná ki a tervezet. Az 5 éves középiskolai kétnyelvű képzésre ezután csak az alapiskola 9. osztályából lehetne jelentkezni.

Az anyag javasolja a szociális és egészségügyi szempontból hátrányos helyzetű tanulók számára az ún. pedagógus asszisztens kötelező biztosítását, amennyiben van rá anyagi keret a költségvetésben. Kissé felelőtlen megközelítése az állam részéről a problémának. Ugyanakkor támogatja az ún. felzárkóztató osztályok létrehozását.

Nem előremutatók, sőt, egyenesen veszélyesek azok a javaslatok, melyek a nemzetiségi oktatásüggyel függnek össze. Egyéb más minisztériumi elemzésekkel összhangban bürokratikus és adminisztratív tehernek nevezi iskoláinkban a kétnyelvű dokumentáció vezetését. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik nyelv elhagyását javasolja majd a minisztérium. A bilingvális és a nemzetiségek nyelvén nevelő és oktató óvodákban kötelezővé szeretnék tenni, hogy a nevelés része legyen az államnyelv elsajátítása. Csak megjegyzem, hogy az alkotmány az államnyelv elsajátítását jogként, nem pedig kötelességként említi.

További új javaslatként jelenik meg a tervezetben, hogy ha az adott településen legalább 10 szülő kéri az államnyelven, illetve a kisebbség nyelvén való oktatás bevezetését, akkor ezt kötelezően meg kell tenni. Ez a javaslat nyilván összefügg az iskolák finanszírozásáról szóló törvény tavaly decemberi módosításával, mely számunkra komoly veszélyeket rejt.

Természetesen a javaslat egyéb módosításokat is tartalmaz. Hogy mi kerül majd a törvénymódosítási-tervezetbe, s milyen formában szentesíti a parlament, az elsősorban a következő hónapok történéseitől függ majd. Számunkra csak olyan törvénymódosítás fogadható el, amely javítja iskoláink helyzetét, jobbá és hatékonyabbá teszi a fiatalok nevelését és képzését.

Szigeti László, az MKP OT elnöke