Az utóbbi órákban ránk zúdult csapadék mennyisége, a borongós idő és a hőmérséklet zuhanása is egyre inkább egyértelművé teszik, vége a vakációnak, az égiek is üzenik kicsiknek és nagyoknak, újra becsengetnek, megkezdődik egy újabb tanév.

Csak remélni merem, hogy a barátságtalan, komor időjárás nem nyomja rá bélyegét az előttünk álló tíz hónapra, és az oktatás-nevelés legfontosabb résztvevőinek hangulatát nem befolyásolják majd napjaink légköri jelenségei.

A közelmúlt politikai történései, az új oktatási miniszter eddigi ténykedése ugyan nem sok reményt kínálnak arra nézve, hogy gyökeresen jobbra fordulhat az oktatásügy helyzete, ám minden kezdet egyben bizakodást is jelent a pedagógusok, a szülők és a gyerekek számára.

Ismét elindul hát egy tanév, a nyári pihenést és élménygyűjtést követően megtelnek az iskolapadok, munkába állnak a nemzet napszámosai, hogy újra nekilássanak közösségünk jövőjének formálásához. Nagy feladat és nagy felelősség, ami a vállukra nehezedik. Erő és hit nélkül ezek felvállalására és véghezvitelére képtelenek lennének. Ezért is fontos, hogy megbecsüljük őket, és mindenki a maga módján segítse munkájukat.

Közös küldetésünk, hogy egészséges lélekkel rendelkező, versenyképes tudással felvértezett fiatalok kerüljenek ki oktatási intézményeinkből, akik majd alkalmasak lesznek kezükbe venni nemzetrészünk sorsát, képesek lesznek megőrizni és fenntartani annak szellemi és tárgyi örökségét.

Pilinszky János a Veni sancte… című írásában a következő gondolatokat vetette papírra: „Szeptemberben nyit az iskola. Van-e szebb a kezdet szépségénél? Mikor a sportpálya salakján a futók lekuporodnak a startvonalra, s vékonyka füstöt eresztve eldördül az indítópisztoly? Szabad a pálya, s ismeretlen!”

Ehhez az ismeretlen jövőhöz kívánunk kitartást minden érintettnek, hiszen sok-sok próbatétel vár majd óvodáinkra és iskoláinkra. A legfontosabb pedig az, hogy ne ijedjünk meg semmitől, s ha kell, hallassuk hangunkat, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez a tanév számos iskola esetében ne az utolsó legyen!

A. Szabó László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke