Döntésével csak Pozsony megyének 1 milliárd eurós kárt okozott a szlovák szociális tárca - A Magyar Fórum 2014. szeptember 11-ei száma interjút hozott Németh Gabriellával.

A szlovák törvényhozás 2013 novemberében fogadta el a szociális szolgáltatásokról szóló 448/2008. számú törvény módosítását, amely újabb hatáskörökkel ruházta fel a megyéket. A hatáskörökkel azonban, mint már annyiszor, anyagi fedezetet nem biztosítottak.

A szlovák parlament tavaly novemberben milyen újabb szociális szolgáltatásokkal ruházta föl a megyéket, mit mond ki a tavalyi törvénymódosítás? – kérdezem Dr. Németh Gabriellát, a Magyar Közösség Pártja szociális és egészségügyi alelnökét.

– Az említett törvénymódosítás olyan változtatásokat tartalmaz, amelyek hatással vannak a megyék – főleg Pozsony megye – költségvetésére több okból is. A jogszabály az intézményeket három csoportra osztotta. Az első csoportba azok az intézmények tartoznak, amelyek 40, a második csoportba azok, amelyek 41–100 férőhelyig fogadhatják a rászorulókat, míg a harmadikba a 100 férőhely feletti szociális intézményeket sorolták be. E csoportbeosztás a megye számára megnöveli a kiadásokat abból a szempontból, hogy egy 40 férőhelyes intézmény sokkal magasabb áron tudja biztosítani a szolgáltatásokat, mint amelyik több rászorulót képes befogadni. S a megye számára azt is megszabták, hogy milyen összegben kell ezen nonprofit szervezetek, szolgáltatók számára az úgynevezett rászorultsági hozzájárulásokat fizetnie. Természetesen a kisebb intézmények részére több forrást kell biztosítania a megyének, mint a nagyobbak részére. Pozsony megye számára június 30-áig a törvénymódosításból kifolyólag több mint 640 ezer eurót jelent ez a pluszkiadás. Továbbá olyan kitételt is tartalmaz ez a jogszabály, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépő rászorultak nem helyezhetők el a szociális intézményekben, csak speciális intézményekben. Így a nyugdíjas korú rászorultak ellátásának biztosítása nem megyei, hanem helyi önkormányzati feladat. Ezzel megnőtt azon kérvényezők száma, akik eddig a szociális szolgáltatásokat nonprofit vagy közhasznú szervezetként végezték, de nem voltak speciális intézményként nyilvántartva. Azok a rászorultak pedig, akik idén adták be a rászorultsági kérelmet, és több mint valószínű, hogy csak jövőre tudnak számukra helyet biztosítani, kérelmezik speciális intézményekben való ellátásukat, de ehhez például kevés az ilyen intézmények száma. Gondolhatunk például az alzheimer kórban szenvedő betegeket befogadó intézményekre. Éppen ezért az eddigi szolgáltatók tömegesen kérik a szolgáltatás, az intézmény átminősítését speciálissá, hogy ezeket a rászorultakat fogadni tudják. A törvénymódosítás azt is meghatározza, hogy a rászorulóknak igényesebben és komplexebben kell meghatározniuk a rászorultság mértékét, és azokat a tevékenységek, melyeket igényelhetnek az adott intézménytől. Tehát az orvosoknak is konkrétabban kell megfogalmazniuk a rászorultságot igazoló határozatot. Mindez további munkát és terheket ró az önkormányzatokra. Míg tavaly körülbelül 600 ilyen határozatot állított ki Pozsony megye, ezt a számot már idén júniusban meghaladtuk, ez azt jelenti, hogy további problémát okoz a rászorultsági határozatot kidolgozó orvosok és szociális dolgozók megfizetése. A leglényegesebb változás, hogy a törvénymódosításból kifolyólag a megyei önkormányzatok saját hatáskörükbe kapták az úgynevezett korai megelőzéssel, s a korai diagnosztizálással való tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy azokra a családokra is a megyei költségvetésből kell áldozni, akik tudják, hogy gyermekük fogyatékossággal jön majd a világra, vagy ahol a fogyatékosság a születéskor derül ki. Így a megye feladata a prevenciós központok létrehozása, ami szintén nagy anyagi teherrel jár. Ami a legsajnálatosabb, hogy ezekre a plusztevékenységekre a kormány nem adott semmilyen anyagi fedezetet az önkormányzatoknak, tehát mindezt saját erőből kell kigazdálkodnunk.

Ez a módosítás minden megyére vonatkozik. Miért emeli ki külön Pozsony megyét?

– Valóban, a jogszabály minden megyére vonatkozik, de eddig a szlovákiai nyolc megye közül egyedül Pozsony finanszírozta úgy a nonprofit és a közhasznú intézmények által nyújtott szociális finanszírozásokat, ahogy a törvény előírja – egyenrangúan a megyei intézményekkel. Tehát nem adtunk a nonprofit szervezeteknek kevesebb pénzt a szolgáltatásokra, nem úgy, mint a többi megye.

A megyei képviselők vagy a megyefőnök felkeresték ezügyben az illetékes minisztériumot?

– 2014-ben a szociális és munkaügyi miniszter megígérte, hogy 2014-ben a nonprofit szervezetek által biztosított szociális szolgáltatások finanszírozására a 8 megyének 10 millió eurós anyagi segítséget nyújtanak. Az intézkedés és az ígéret célja az volt, hogy a megyék számára megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek segítségével anyagi forrásokat takarítanának meg, amiből több rászoruló számára válnának elérhetővé a nonprofit szervezetek által nyújtott szociális szolgáltatások. Ez év február 4-én a munkaügyi, szociális és családügyi minisztérium levelet küldött, amelyben felszólította a megyéket, hogy küldjék el írásos kérvényüket, amely tartalmazza az egy fő/hónapra eső dotáció összegét. Ebben az e-mailben értesítettek arról is, hogy a támogatás a minisztérium és a megye között megkötött szerződés értelmében lesz átutalva. Viszont Jozef Burian államtitkár úr olyan felelőtlen döntést hozott, hogy nem a megyéken keresztül érkezik majd a pénz az egyes szolgáltatókhoz, hanem egyenesen a nonprofit szervezetek számláira küldik az adott összeget, ami által Pozsony megyének több mint 1 milliárd eurós hiányt okoznak. Először is levélben kértük a minisztériumot és az államtitkár urat, hogy találjanak megoldást az általuk okozott problémára. Az első levelet május 29-én írtuk, melyben személyes találkozót kértünk, mert szerettük volna az újonnan ránk ruházott hatáskörök fedezetére, illetve az államtitkár úr hibás döntése miatt kialakult hiány fedezésére vonatkozóan tárgyalni az illetékesekkel. Erre a levélre a mai napig nem kaptunk választ. A másik levelet július 15-én küldtük el a miniszter úr számára, de újfent nem válaszolt nekünk. A személyes találkozásra Burian államtitkár úrral pedig július 31-éig kellett várni. Ezen a találkozón, miután elmagyaráztuk neki a helyzetet, azt is közöltük vele, hogy a nonprofit szervezetek nem csökkentették az ellátottak által fizetett önrész nagyságát, sőt a rászorultak nem is kaptak információt erről a segítségről, amelyet a minisztériumtól kaptak. Így egyetlenegy rászorulóval sem tudtunk több szerződést kötni, mint az elmúlt időszakban. Az államtitkár bár beismerte hibáját, tudtunkra adta, hogy ennek ellenére a minisztériumtól egy centet sem kapunk. Így a megyei költségvetésből nekünk kell megtalálni a fedezetet a hiány pótlására.

Ez az intézkedés azt is példázhatja, hogy nincs megfelelő kommunikáció a megyék és a kormányzat között?

– A kommunikáció csak látszat. A törvénymódosítási javaslattal kapcsolatban kikérték a megyék véleményét, s mi Pozsonyban válaszunkban rámutattunk azokra a pontokra, melyeket ki kéne venni a törvénymódosításból. Azt is leírtuk, amíg nincs az új megyei feladatokra anyagi fedezet, addig ne lépjen életbe a törvénymódosítás. Sajnos ez nem történt meg, így ezt a hatalmas összegű költségvetési hiányt csak úgy tudjuk pótolni, hogy más területekről vonjuk el az anyagi eszközöket. Ami tehát a legszomorúbb, hogy ennek a szerencsétlen, elhibázott államtitkári döntésnek ismételten a polgárok látják a kárát.