A magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának keddi budapesti ülésén felvidéki előadók részvételével tekintették át az önrendelkezés lehetőségeit. (Képgalériával és videóval frissítve)
Az autonómia albizottság - tagjai: Dr. Szili Katalin (független, elnök), Csóti György (Fidesz, alelnök), Ékes Ilona (Fidesz), Kőszegi Zoltán (Fidesz), Szabó Vilmos (MSZP), Szávay István (Jobbik), Kalmár Ferenc András (KDNP) - a felvidéki helyzetkép felvázolására előadónak Berényi Józsefet, a Magyar Közösség Pártjának elnökét kérte fel, hozzászólóknak Duray Miklóst, a Szövetség a Közös Célokért elnökét, Tokár Gézát, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivőjét és Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét.

Berényi József szerint a  felvidéki magyarság megmaradásának alapvető feltétele az autonómia. és nem lehet senkinek sem érdeke, hogy ez a közösség megszűnjön, és épp a népességfogyásnak köszönhetően teljesen legitim kérés az autonómia. Egyetértett azokkal a véleményekkel, miszerint Európában nincs hatékony kisebbségvédelmi modell, és amiket a 90-es években kitaláltak, azok ma már nem működnek.
Húsz perces előadásának elején visszatekintett az előzményekre, felvázolta, mi történt eddig a Felvidéken az önrendelkezés területén.  Elmondta, hogy az előzményekre ma már könyvekben is visszatekinthetünk, ilyen többek között az 1994-es komáromi nagygyűlésről szóló könyv, valamint Csáky Pál „Magyarok Szlovákiában” c. kötete is. A kezdeti fellendülést megtörte az MKP első kormányzati  jelenléte, miután a koalíciós partnereknek három olyan feltételük , illetve megkötésük volt, melyekről nem voltak hajlandók érdemben tárgyalni, ezek pedig az autonómia, a Beneš-dekrétumok, valamint a magyar egyetem. „Nyelvhasználati lehetőségeink viszont bővültek.  Érvényesült a kétnyelvűség az államigazgatásban.”  2001-ben, az ország új közigazgatási felosztásának meghatározásakor viszont nem sikerült elérni a Komárom megye megalakítását. „Ez a döntés megrázta az MKP-t. Feszültség alakult ki, hogyan tovább”.  2006 után, amikor az MKP ismét ellenzékbe került, voltak, akik várták, hogy visszatérnek az autonómia kérdéséhez, ebben az időszakban azonban olyan történések voltak, mint például Malina Hedvig ügye, a dunaszerdahelyi szurkolóverés, a megszigorított nyelvtörvény, és a közvélemény elsősorban ezekre a dolgokra várta az MKP-tól a választ. Ezekről szólt az MKP által 2009-ben tízezer ember előtt tartott dunaszerdahelyi nagygyűlés is, melynek (is) köszönhetően a nyelvtörvényt többé-kevésbé nem alkalmazták.  „2010-től újra programszerűen vállaljuk az autonómia ügyét. Nem jogtechnikai akadályokat látok ebben, hanem sokkal nagyobb gondot jelent a szlovák ellenállás merev pozíciója”. Szlovákiában az autonómia kifejezés fogalmát tartalmilag manipulálták, helytelenül elszakadást, konfliktust értenek alatta. Ennek tudható be az is, hogy a magyarok csupán öt százaléka támogatja az autonómiát, ám ha arról van szó, hogy saját kezünkbe vegyük-e a sorsunkat, akkor már a megkérdezettek többsége támogatja ezt. „Le kell győznünk a félremagyarázást”.  A helyzet nem reménytelen, hiszen a nemzetközi dokumentumok is támogatják az autonómiatörekvéseket. A népszámlálási adatokat nézve is érvelhetünk. „Ha nem akarják, hogy megszűnjön egy közösség, legitim téma lehet az autonómia bármikor. Ez megmaradásunk alapfeltétele. Jó lenen, ha közösen tudnánk ennek érdekében cselekedni” – mondta Berényi..

Duray Miklós felvidéki politikus emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években, a Balázs Ferenc Intézet felmérése alapján a felvidéki magyarság  85 százaléka önkormányzat párti volt. „Ez a helyzet már a múlté. Ennek belső és külső okai vannak”. A belső okok közé tartozik, hogy a felvidéki magyar politikum a kormányzati időszaka alatt rosszul vizsgázott, hiszen legalább két alkalmat szalasztottak el az érdekérvényesítés lehetőségei terén, egyik volt az alkotmány módosításának folyamata, a másik pedig az ország 2001-ben történt közigazgatási felosztása, de inkább a gazdasági érdekek domináltak.  Az ülésre elhozta és átadta az albizottságnak „Önrendelkezési kísérleteink” című könyvét, melyben benne van, mi történt eddig az önkormányzatiság érdekében a Felvidéken, és kérte, hogy az autonómia albizottság jegyzőkönyvének mellékletét képezze.
"Tudatosítani kell, hogy a felvidéki magyarok saját erejükből nem fogják tudni az önkormányzatiságukat kiharcolni. A felvidéki magyar társadalom jelenlegi állapota nem olyan, hogy alkalmas legyen egy közös önkormányzati koncepció megfogalmazására. Az a dokumentum, amelyet a Kerekasztal moderálása mellett aláírt az MKP és a Híd-Most párt sem alkalmas egy közös platform teremtésére, az ilyen gondolatok a megvalósítására" – hangsúlyozta Duray Miklós, aki szerint az önrendelkezés eléréshez fontosak a partnerek, de "de ha mi nem erősödünk meg, akkor hiába lesz bármilyen pozitiv változása a közgodolkodásban, nem jutunk semmire".

Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője arról beszélt, hogy az autonómiáról szóló párbeszédnek Szlovákián kívül akadálya nincs. Problémának látta ugyanakkor, hogy nincs a köztudatban, mit értenek alatta, mire jó, és sokszor nem eszközként, hanem végcélként tekintenek rá. Megemlítette, hogy a Kerekasztalnál is elkészült egy koncepció az önrendelkezésünkre, mégpedig Fiala János önkormányzati tervezete, ami jó kiindulópontot jelenthet a jövő tárgyalásaira nézve.

Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke célként jelölte meg, hogy a legfiatalabb generáció számára is nyilvánvalóvá tegyék az autonómia fontosságát, és az a közbeszéd tárgya legyen. Fontosnak tartotta, hogy a regionális választásokon is minél többen vegyenek részt, sok helyen ugyanis, ahol tömbmagyarság él, mégsem élnek a lehetőséggel, hogy magyar polgármester, és magyar többségű képviselőtestület legyen. Bárdos szerint elsősorban a saját hibáinkat kell felismernünk, és tanulnunk belőlük, hogy ha majd ismét helyzetbe jut a felvidéki magyarság, akkor eredményes legyen az érdekérvényesítés terén. Fontos az is, hogy a politikusok a civil szervezeteket is megnyerjék az önkormányzatiság ügyének, „a lényeg az, hogy a közösség álljon mögé” – mondta Bárdos, aki a legnagyobb felvidéki szervezet élén áll. Hangsúlyozta, a Csemadok nem csak kulturális szervezet, hanem társadalmi és közművelődési  intézmény is, mely állami feladatokat is teljesít.

A vitában Csóti György (Fidesz), a bizottság alelnöke úgy fogalmazott: a szlovákiai politikai gyakorlat az elmúlt két évtizedben és a felvidéki magyarság drasztikus fogyása joggal felveti azt a feltételezést, hogy "a szlovák politika célja a magyarság teljes és végleges felszámolása a Felvidéken, természetesen nem 20. századi módszerekkel, (...) kikényszerített asszimilációval, és kikényszerített elvándorlással". A kormánypárti politikus alapvető feltételnek nevezte, hogy a magyar kormány és a magyar politika támogassa az autonómia-törekvéseket, mint kiemelte: egy teljes Kárpát-medencei összefogás hozhat eredményt. Hangsúlyozta: ő a minden magyar felelős minden magyarért elvet vallja. Kalmár Ferenc (KDNP) azt mondta, hogy fontos, ne fáradjanak bele az autonómiáért folytatott küzdelembe. "Csináljuk tovább", Magyarországon és a környező országokban egyaránt - szólított fel. Szili Katalin emlékeztetett arra is, hogy jövőre húsz éves lesz az 1994-es komáromi nagygyűlés, az évforduló is lehetőséget kínálhat az önrendelkezés témájának ismételtmegjelenítésére a felvidéki közéletben.