A pozsonyi törvényhozás legalább egy hétre lebénult. Amennyiben a jövő hét elejéig a koalíció tanácsának ülésterméből nem száll fel a fehér füst, a szünet, a kisiklás elhúzódhat. Az újabb súlyos kormányválság oka az idei államháztartási hiány magassága és mértéke.
A pénzügyminiszter igyekszik az inget a kabáthoz szabni, vagyis az állami költségvetés kiadási odalát az immár ötödik hónapja tartó járvány következményeinek állami költségeihez illeszteni. A gazdasági miniszter pedig erőteljesen tiltakozik, jóval enyhébben növelné meg a költségvetés kiadásainak keretét. Tavaly decemberben az idei állami költségvetés bevételi oldalát 15,8 milliárd euróban, míg a költségvetés hiányát 8 milliárd euróban határozták meg, ami a hazai össztermék (GDP) 7 százaléka. A mostani javaslat alapján a pénzügyi tárca a hiányt további 3,4 milliárddal megnövelné, elérve ezzel a 11,4 milliárdos hiányt, ami a GDP 10 százaléka. Ha így fog folytatódni – különösen, ha berobban a járvány 3. hulláma - év végére a költségvetési hiány túlszárnyalja a költségvetés bevételeit, ami európai rekordot jelentene. Az utóbbi 3 évtizedben, a civilizált Európában nem tapasztalt mélyrepülést. Pedig bő egy hete fogadták el a régi-új kormányprogramot, amelynek egyik pillére a takarékoskodás.
Nézzük meg a témát más szemszögből. Lassú és elégtelen volt az eddigi gazdasági mentőcsomag. Egészen pontosan, Szlovákia kormánya 2020-ban és 2021 első két hónapjában összesen a hazai össztermék (GDP) 3 százalékát áldozta ilyen célra. Miközben Csehország kormánya ugyanebben az időszakban az ottani össztermék 5,6 százalékát, míg Magyarország kormánya az össztermék 10 százalékát. Innen nézve látható, hogy Szlovákiának bizony van mit behoznia a gazdasági kármentés címén, hiszen számos vállalkozás bezárt, kereskedők hada húzta le a rolót. A pénzügyminiszter javaslata akár helytálló is lehet. Kérdés, a javaslatnak van-e pénzügyi fedezete és az milyen áron hívható le? Tény, hogy a javaslat átültetésével Szlovákia államadóssága jóval túlszárnyalja majd a GDP 70 százalékát.
Makrogazdasági szempontból lejtmenetbe került az ország, a tíz éve megtapasztalt görög út peremére. Egyre erőteljesebbé válik függősége a külső pénzpiacoktól. Amikor Szlovákia külső tartozása 2019 végére lecsökkenhetett volna a GDP 39 százalékára, ha az előző kormányok felelősen gazdálkodtak volna és terveiket, vállalásaikat betartják. Azonban a konjunktúra idején nem így tettek. Bizonyára ma – a járvány időszakában – máshol tartanánk. A szinte egy lábon álló gazdaság (gépkocsigyártás, informatika) nem tud mit kezdeni az új kihívásokkal. Sokkal merevebben reagál az alaposan megváltozott környezetre, mint más gazdaságok, amelyek több lábon állnak. Mert a gazdaságuk struktúrája szerteágazó. Jóval több állami segélyt tudtak gazdasági kármentés címén átutalni a vállalkozóknak és a kereskedőknek, sokkal kisebb áldozatok árán. Az államadósság enyhébb növekedése mellett.
Politikai szempontból különös, paradox helyzet tanúi lehetünk. A civilizált kormányokban általában a gazdasági miniszter hajtja a forrásokat programjai megvalósítására, míg a pénzügyminiszter őrködik az államkassza felett. Szlovákia mai kormányában ez is fordítva történik…. Végül, ám végképp nem utolsó sorban: kölcsönös kommunikációjuk stílusa visszazökkent oda, amit 2020-ban már megtapasztaltunk. Egymást a következőkkel vádolják: Richard Sulík erőteljesen dolgozik a harmadik kormány szétverésén (Radičová és Matovič kormánya után), míg Igor Matovič buzgón keresi annak lehetőségét, mikor és hogyan verheti szét az aktuális kormányt.
Mit gondolnak, meddig bírja ki ez a kormány? Lyukas garast nem tennék rá egy fogadáson, hogy sokáig... Ennyire széthúzó, önző hozzáállás után ne reménykedjenek abban, hogy a csalódott és felbosszantott emberek úgysem vesznek majd részt szükséges arányban az előrehozott választásokról szóló szeptemberi népszavazáson. Gyanítom, meglepődnek, ha addig maguk nem húzzák be a vészféket.
Farkas Iván, az MKP szakmai alelnöke
