Parlament elé kerül a szlovákiai nemzetiségi oktatásügy témája.  Egy olyan törvénytervezet, melyre régóta várunk, melyről sokat beszélünk, s amelynek benyújtása már-már megkésett. Nevezetesen a nemzetiségi oktatásügy fogalmának rögzítése a közoktatási törvényben. Mielőtt bárki fanyalgással vádolna, mondván savanyú a szőlő, hisz a konkurens párt képviselői tették meg ezt a lépést, szeretném leszögezni, maga a tény örvendetes. Ám kérdések, kérdőjelek felmerülnek. A legalapvetőbb: miért épp most, miért csak most?

Hisz erről a témáról a jelenlegi választási ciklus első részében a magyar - magyar párbeszéd során megállapodás született. Az MKP akkor egész konkrét javaslatokkal állt elő, melyek a felvidéki magyar iskolák életében lévő problémák kezelését szolgálják. Látom, e javaslatok egy része a törvényjavaslatba bekerült. Ugyanakkor már évekkel ezelőtt a magyar-szlovák kisebbségi vegyesbizottság határozata is rögzítette, hogy a nemzetiségi oktatásügy önigazgatását meg kell teremteni, bele kell szőni a közoktatási törvénybe. A Tanuló Szlovákia stratégiai tervezet társadalmi vitája során szintén megtettük javaslatainkat, szóban és írásban egyaránt. Időközben közel öt év telt el. Most, amikor lejár a kormányzó pártok koalíciós szerződése, amikor csekély esély mutatkozik a megvalósításra, amikor közeledik a választási kampány, végre napvilágra került a törvénytervezet. Csak margóra jegyzem meg, egy ilyen fontos, a felvidéki magyarság számára életbevágó kérdés esetében a minimum elvárható igény az lett volna, hogy magyar vonalon társadalmi  - szakmai vitára kerül sor e témában. Így elkerülhető lett volna az a lélek mélyén megbúvó gyanú, hogy a renomé javítása, a magyar választók visszahódítása, az önérdek vezérli jelen pillanatban a beterjesztőket. A magyar iskolák ennél sokkal többet érdemelnek.

S ha már a törvénytervezetnél tartunk, szükséges lett volna közösségünkön belül megtárgyalni, milyen módon fognak ebbe az önigazgatást célzó helyzetbe illeszkedni a fenntartók, mint ahogy nem világos az sem, milyen módon történik majd ezen iskolák finanszírozása. Pozitív diszkrimináció nélkül ugyanis az egész módosítás jó lehet, de nem elégséges. Kis létszámú iskoláink sorra szűnnek meg, s noha járható út helyenként az iskolaközpontok kialakítása, az nem mindenütt megoldás. A végeken a kicsi iskolák léte vagy nem léte az ott élő magyar közösség fennmaradásának feltétele. Így a jelen tervezet tovább gondolása szükséges, amennyiben a cél nem a politikai haszonszerzés, hanem a valódi megoldásra való törekvés.

Kiss Beáta,
az MKP oktatási és kulturális alelnöke