Menyhárt József egy bejegyzést tett közzé.

„Csak álljon oda szépen a sarokba: ha elájulna, megtartom a hátammal!” fordult felém mosolyogva – napra s órára pontosan – tíz éve a dunaszerdahelyi kórház szülőszobájában a bába.
Nem ájultam el: bár Tőled, aki ott megszülettél, minden nap olvadok, s egyszerre dagad büszkén a mellem, szorul aggódva a torkom...

Mondják: a jázmin virágát már az ókorban is használták: krémekhez, fürdővízhez, illatszerek készítéséhez. Nekem viszont, kicsi Jázmin, a mindennapokhoz kellesz: szemedben tisztán látom a múltat s a jövőt, mosolyodért megverekszem a sárkánnyal... (Sőt! Úgy fest, hamarosan a sorban álló hercegekkel is...)

Tíz éve mosolyogsz és áradsz: Isten éltessen, kicsi Jázmin!