Menyhárt József egy bejegyzést tett közzé.

Hasznos a tapasztalat, de sokszor előny, ha egy politikus újoncként lép a porondra. Amíg mások reggeliztek, üzleteltek vagy a Maldív-szigeteken beszélgettek Marián Kočnerrel, én nyugodtam kijelenthetem, hogy sosem találkoztam, beszéltem vagy üzleteltem a nevezett bűnözővel. Ezt manapság kevés közéleti szereplő mondhatja el magáról.

Amikor felmerült, hogy Ján Kuciakot és menyasszonyát olasz maffiózók gyilkoltatták meg, sokkolva voltunk, de sokan lélekben talán kicsit megnyugodtak. „Nem mi, ezek holmi messzi, talján szokások alapján gyilkoltatnak, mi nem vagyunk ilyenek!”
A gyilkosság aktuális nyomozása alapján úgy tűnik, mégis a hazai nyom lehet a valódi. Ilyenek is vannak köztünk, akik 70 ezerért kioltják egy ember életét. Egy másikat pedig járulékos veszteségként.

Gusztustalan volt, ahogy a bukott miniszterelnök Kuciakék sírján táncolt: Robert Fico az olasz szál kizárásával saját magát próbálta mentegetni. Ha a smeres miniszterekkel üzletelő Kočner volt a megrendelő, az mennyiben menti fel őt? Emiatt nézzük el, hogy az olasz maffia embereivel rakta tele a kormányhivatalt, akik megfelelő biztonsági átvilágítás nélkül jártak-keltek az irodájában?

Kočner ennek a politikai generációnak a terméke, kegyeltje, partnere... Mély és őszinte változás kell, nélküle szétrohad az ország.