Menyhárt József egy bejegyzést tett közzé.

...kényes témák... (pl. szurkolóverés!?!)

Mindig jól szórakozom azon, amikor a magyar külügyminiszter vagy más kormánytag pozsonyi látogatásakor előkerül az újságírói kérdés: most, hogy ilyen kiválóak a magyar–szlovák államközi kapcsolatok, megnyitja Budapest a kényes témákat is?

Kettős állampolgárság?
Hedvig-ügy?
Dunaszerdahelyi szurkolóverés?

Barátaim!
Ezeket a kérdéseket leginkább azoknak a hazai magyar politikusoknak kellene feltenni, akik lassan két éve egy kormányban, egy koalícióban ülnek a korábban feszültségeket felhalmozó Ficóval és Kaliňákkal! Milyen gyakran kérdezik meg tőlük? Minden kormányülés után? Minden koalíciós egyeztetést követően? Esetleg akkor, amikor a koalíciós prioritásokat tárgyalják újra?

Vagy soha?

“Aztakutyamindenit”: mire jó a kettős mérce?

Vannak feladatok, amelyeket elsősorban itthon kell elvégezni, főként, ha eszközeink is vannak hozzá. A magyar kormány a szívén viseli a külhoni magyarság sorsát, segít, ahol csak tud – a sokszorosát adja a felvidéki magyar intézményeknek, mint a szlovák állam, amelynek adófizetői vagyunk –, de külső félként nem tud mindent elintézni helyettünk!

A kettős állampolgárság ügyében Budapest megtette, ami kötelessége volt: könnyen elérhetővé tette számunkra is.

A jó kérdés úgy hangozna: hogyan lehetett koalíciós csókot adni Ficónak anélkül, hogy az általa bevezetett diszkriminatív állampolgársági törvényt visszavonták volna?

Magyarország átvállalta Hedvig ügyét, állampolgárságot adott volt diáklányomnak, ügyét az ottani bíróságok fogják igazságosan elbírálni. De kérdem én: a szlovák belügyminiszter és kormányfő mikor kér tőle bocsánatot???

A magyar–szlovák államközi kapcsolatok valóban kiválóak. Használjuk ki őket, építkezzünk...

A házi feladatok elvégzését viszont azokon kérjük számon, akiknek ez kötelességük lenne...