Mielőtt bárki (vagy a magát józannak tartó többség) örömünnepet tartana a németországi tartományi választások eredménye láttán, juttassuk eszébe, hogy a német politika is sokszereplős játszma.

Bár látszólag Angela Merkel politikája kapott egy nagy pofont, balgaság lenne azt hinni, hogy a jobbközép CDU egyenlő Angela Merkel személyével, vagy a CDU Angela Merkel hitbizománya lenne. A kereszténydemokrata, egyben liberális-konzervatív német pártot – amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint Konrad Adenauer, Helmuth Kohl – több mint tíz éve vezeti Angela Merkel, de ki tudja, meddig. A célt tévesztett pártelnök és kancellár órája a migránskérdés félrekezelése óta igencsak hangosan ketyeg, és jó lenne, ha minél hamarább ébresztőt csörögne. De azért azt se felejtsük el, hogy Merkelt éppenséggel a CDU/CSU-val közösen kormányzó baloldali SPD sodorta bele ebbe a lehetetlen helyzetbe, hiszen lavírozni sem lehet a végtelenségig. Ez az egyik legépületesebb példája a rossz, célt tévesztett vezetőnek.

A vasárnap Mecklenburg-Elő-Pomerániában lezajlott tartományi választások eredménye hatalmas arculcsapás Merkelnek (az ő választókörzetéről van szó), legnagyobb vesztesei mégsem a német kereszténydemokraták, hanem a liberálisok. A zöldek például be sem kerültek a tartományi parlamentbe. De sokat koptak a szocdemek is. Ha valaki most kárörvendőn azt szeretné megérni, hogy Angela Merkel padlóra vigye a pártját is, elfelejti, hogy ezzel például az Európai Parlamentben a legnagyobb pártcsaládot alkotó néppárti frakció is gyengülne, nem szólva a németországi kényes egyensúlyról. Egész Európának stabil Németországra van szüksége, a CDU-nak ezért fel kell ismernie: az Angela Merkel-féle jó szándék útja a pokolba vezet. Vagyis Merkel asszonynak előbb-utóbb mennie kell. Lehet inkább előbb, mint utóbb. Ennek azonban nem lehet az az ára, hogy a pártját is magával rántja.

Mondjuk ezt minden analógia és párhuzam felemlegetése nélkül.

Őry Péter,
az MKP OT elnöke