Napvilágot láttak az idei második negyedév adatai, amelyek Szlovákia gazdaságának alakulását jellemzik. Meglepően magas, 3,7 százalékos gazdasági növekedésről árulkodnak, összevetve a tavalyi gazdasági év hasonló időszakával. Az elemzők rögtön hozzátették: a növekvő belső fogyasztás, vagyis a lakosság növekvő vásárlókedve okozta elsősorban a növekedést, másodsorban a hazai gépkocsigyárak fokozott termelése.

A gazdaság tartós növekedése a cél

Szlovákia gazdasága tartósabb növekedési pályára állhat, hiszen már az első negyedévben is 3,4 százalékos volt a gazdasági növekedés, a jövőbeni kilátások pedig bíztatóak. Vegyük csak górcső alá, mi okozhatta a lakosság megnövekedett vásárlókedvét. Tudjuk, hogy az év elejétől folyamatosan csökken a munkanélküliség statisztikailag kimutatott aránya. Júliusban, országos viszonylatban már megközelítette a 9 százalékot. A gyors javulás főleg annak köszönhető, hogy a munkaügyi hivatalok a szociális segélyen tengődő, gyakran közmunkát vállaló személyeket a szabad munkahelyek valamelyikének elfoglalására kötelezték. Ha a családfenntartó teljes munkaidőben vállal legális munkát, akkor legalább 405 euró bruttó bért kap, ebből 350 eurót a pénztárcájába. Az utóbbi egy év folyamán a munkanélküliség aránya 2 százalékponttal javult, ami több mint 60 ezer új betöltött munkahelyet jelent. Ennyi ember jelentősen megnövekedett havi bére már a makrogazdaságban is érződik, más tényezők mellett ennek köszönhetően ugrott meg a lakosság vásárlóereje.

Ami a gékocsiipar felfutását, termelésének megnövekedését illeti, nem váratlan esemény. Sőt, két év múlva már a negyedik gépkocsigyár is beindítja termelését, Szlovákia igazi gépkocsigyártó nagyhatalommá válhat. Ez a pozitív fejlemény azonban a későbbiekre való tekintettel komoly kockázatokat is magában hordoz. Szlovákia gazdasága nagy vonalakban egy talpon áll, ma még a gépkocsigyártás jelenti a biztos alapot. Hiszen nemcsak a három autógyár (később már négy), hanem a gépkocsigyárak beszállító háttéripara is az ágazat mutatóit erősíti. Csakhogy a későbbiekben nehogy beköszöntsön a Detroit-effektus, amikor a jövőben a gépkocsigyárak – mondjuk az egyre dráguló munkaerő miatt – fokozatosan befejezik itteni termelésüket, továbbállnak. Ennek megakadályozása végett kulcskérdés, megteremtik-e itt, termelő üzemeik mellett kutatási-fejlesztési bázisukat – amely megtartó erővel bír –, avagy nem. Ehhez kellene számukra megfelelő ösztönzést nyújtani, például a folyó uniós fejlesztési időszakban a Kutatás, fejlesztés, innováció Operatív Programban.

A kiegyensúlyozott regionális fejlesztés fontossága

A másik nagy kérdőjelet régiónk jelenti. A megnövekedett gazdaság következtében az államkasszába befolyó adók és járulékok haszonélvezői végre ne csupán az ország északi és középső térségei legyenek, hanem az ország déli és keleti régiói is. Mert hiába nyargal majd az ország gazdasága gőzerővel előre, ha az ország végérvényesen kettészakad, a főváros, a Vág-mente, az északi régió, valamint Besztercebánya és Zólyom környéke tartós fejlődési pályára ér, míg Dél-Szlovákia és Kelet-Szlovákia tartósan leszakad. Épeszű gazdaságpolitikusnak nem lehet érdeke a végérvényesen kettészakadt ország, érdeke kell, hogy legyen a kiegyensúlyozott gazdaságfejlesztés. Különben a szociális segélyek rendszere fenntarthatatlan marad, a szegényebb régióban élők külföldre távozása felerősödik, illetve még inkább ellepik a fővárost és környékét.

Minden gazdaságfejlesztési változat közül a legelőnyösebb, ha a regionális fejlesztés, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése kiegyensúlyozott, érinti az ország összes térségét, régióját. Minden más változat diszharmóniát, az értékek és javak felborulását eredményezi.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke