A fehérgalléros bűnözés esetében az állam számára a legsúlyosabb károkat minden bizonnyal a hozzáadott értékadóval való visszaélések okozzák. Megesett, hogy ilyen ügyekbe keveredtek közismert vállalkozók, korábban elismert jogászok, ügyvédek. Sokkal ritkább, hogy csúcspolitikusok keverednek gyanúba. Ennél is ritkábban történt meg, hogy nyilvánosságra került pénzügyi tranzakciók, átutalások erősítik meg a gyanút. A társadalom érzékenyen reagál az adóbevételek egy részének magánszámlákon történő landolására. Igaz, a leleplezés módja törvénybe ütköző volt, a banktitok megsértésével járt. Az aktuális botránynál első ízben állunk szemben olyan szövevényes esettel, amikor pénzügyi tranzakciókról, átutalásokról, törvénytelen eszközökkel szerzett információk igazolhatják a gazdasági szereplők és a politikum olyan jellegű összefonódását, amely az államháztartás jelentős bevételkiesését okozhatta. Ráadásul szűk egy héttel azután, hogy indulatos parlamenti vitát követően a koalíciós képviselők a belügyi tárca vezetőjét a politikai vádak alól felmentették, tisztségében megtartották. Viszont, hogy a fenti feltételes módból állítás legyen, azt a folyamatban levő bűnvádi eljárás során be is kell bizonyítani.

Nagyszerű lehetőség kínálkozik arra, hogy a kormány teljesítse a kormányprogramban foglaltakat. A kormányprogram szó szerint a következőket tartalmazza: „a kormány aktív szerepével kívánja erélyesen képviselni az ország gazdasági érdekeit, mégpedig a polgárok javára. A jogállam megerősítésében érdekelt, a „Rule of Law Initiative“ kezdeményezésben való további részvételével a jogállamiság mindhárom területén: átláthatóság, előreláthatóság, kiszámíthatóság és a legiszlatív eljárás kiegyensúlyozottsága. „Szlovákia védjegyének“ káros tényezője a korrupció. A kormány tudatosítja, hogy a korrupció súlyos társadalmi és gazdasági probléma, amely befolyásolja a polgárok életkörülményeit és a vállalkozási környezetet. A kormány megszünteti a korrupciós tevékenység térnyerését, a közigazgatás minden szintjén, ahol állami tulajdonnal bánnak.”

Az a mezei vállalkozó, aki az adóját hibásan számolja el, bűncselekményt követ el. 2660 euró felett már súlyos törvénysértésről beszélhetünk. Cselekedetét, miután az a bűnvádi eljárás során bizonyítást nyer, büntetés követi.

Az aktuális botrány vízválasztó lehet a polgárok politikusokba vetett bizalma jövőbeni alakulását illetően. Amennyiben a karhatalmi szervek részrehajlás nélkül kivizsgálják, majd elítélik az elkövetőket, az emberek megmaradt bizalma a politikusok, a politikum iránt nem sorvad el. Sőt, megerősödhet. Azonban ha a korábbi esetekhez hasonlóan, ezt is a szőnyeg alá söprik, a polgárok politikusok iránti bizalma zuhanórepülésbe kezd.  A szociológusok, a politológusok, elemezvén az utolsó parlamenti választások meglepő eredményét azt állítják, hogy a társadalmi csoportok egy része az utolsó negyedszázad folyamán olyannyira kiábrándult a hagyományos, centrikus pártokból, hogy vagy nem mentek el választani, vagy a szélsőséges pártokat, például a Mi Szlovákiánk Néppártot választották. A gond az, hogy a szélsőséges pártok, így a Mi Szlovákiánk Néppárt választói kilátástalanságukban választják a szélsőséges pártot, pártokat. Nehogy a karhatalmi erők tétlenségükkel az ő malmukra hajtsák a vizet. Ez itt a tét.

Itt az ideje tehát, hogy a nyomozószervek szabad kezet kapjanak, politikai befolyás nélkül vizsgálják ki az ügyet. A vizsgálatot követően az igazságszolgáltatás pedig ítélje el az elkövetőket. A banktisztviselő, aki parlamenti képviselői asszisztens is egyúttal, várhatja a számára kiszabott büntetést, mivel a banktitok megsértésével bűntényt követett el. Társadalmunk gondolkodó része pedig azon tűnődhet el, vajon melyik bűncselekmény a súlyosabb, károsabb társadalmi hatását illetően. S mi a teendő akkor, ha a súlyosabb bűncselekmény csupán kisebb bűncselekménnyel leplezhető le. Az pedig csak a képzelet tárgya lehet, hogy mi lett volna akkor, ha a banktisztviselő nem a médiának, hanem a karhatalmi szerveknek továbbítja leleplező felfedezését. Ebben a kis országban, Szlovákiában, amelyről köztudott, hogy „mindenki mindenkit“ ismer.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke