A parlamenti választások utáni kormánykoalíciós tárgyalásokat követően a köztársasági elnök már ezen a héten kinevezheti Szlovákia új kormányát. Szombaton a Most-Híd Országos Tanácsa utáni sajtótájékoztatóig még talán élt a remény, hogy ez másképp is lehet, de csodák most sem történtek. Végérvényessé vált, hogy országunkat a Smer, az SNS, a Most-Híd, a Sieť alkotta kormánykoalíció fogja irányítani az elkövetkező esztendőkben.
Meglepő, és szinte érthetetlen a kormánykoalíciós tárgyalások hihetetlen gyorsasága. A kezdeti tétovázások után, egy héttel a választásokat követően a Most-Híd pálfordulása felgyorsította az eseményeket. Több, az ún. nagykoalíciót szorgalmazó pártvezér, köztük a Most-Híd elnöke is, az ország stabilitására és a felelősségre hivatkozva próbálta bizonyítványát magyarázni, esélyt sem adva egy jobboldali kormánykoalíció megszületésére. Március 5-e után mindenki számára világos volt, hogy nem lesz egyszerű a kormányalakítás, s a kialakult helyzet kezelésére több alternatív megoldás is számításba jöhet. Néhányan pártjuk eddigi értékrendjét, s a választási kampányban kommunikált üzeneteiket feladva a legrövidebb és a leggyorsabb utat választották. Hivatkozni a stabilitásra és a felelősségre pedig egyenesen képmutatás. Mindenki tudja, hogy a kikényszerített kormánykoalíció, a megoldatlan migránskérdés, a szélsőségesek előretörése s az országra nehezedő egyéb problémák miatt a helyzet nem fog letisztulni. A stabilizációhoz ennél több kell. S ami a felelősséget illeti, s itt elsősorban a kormánykoalíció két kisebb pártjára gondolok, milyen erkölcsi jogon beszélhet a két párt elnöke felelősségről, amikor is a demokratikus választások legfőbb ismérve a választópolgárok akaratának tiszteletben tartása, felelősségteljes végrehajtása. Sajnos mindketten a vizet prédikál és bort iszik szintre süllyedve becsapták, hátba szúrták választópolgáraikat.
Ha a felvidéki magyarság további sorsa alakulására fókuszálva vizsgáljuk a történteket, akkor sem érthetünk egyet a Most-Híd párt véleményével, miszerint nem volt egyéb választásuk. Igenis volt. De meg sem próbálták a jobboldali kormánykoalíció létrehozásának lehetőségét. Fontolóra vehették volna a hivatalnokkormány vagy az előre hozott választások lehetőségét is. Elfogadhatatlan az olyan magyarázkodás, hogy a tárgyalásokból a Most-Híd a maximumot hozta ki. Úgy tűnik, Bugár és Procházka felemelt kézzel és fehér zsebkendővel a kezükben érkeztek a tárgyalásokra, mintegy megadva magukat. Mindkettőjüknek kemény feltételekhez kellett volna kötni a kormányba való belépést, ami láthatóan nem sikerült. Persze kérdés, hogy ezt mennyire akarták. A karmesteri pálca továbbra is Robert Ficonál maradt, s a legerősebb minisztériumokat is a SMER uralja majd. Sem a Sieť-nek, sem a Most-Híd-nak nem jutott egy valamire való erős gazdasági tárca. A Most-Híd-nak kőkemény feltételt kellett volna szabnia, hogy az oktatási tárcát az SNS nem kaphatja meg. Úgy látszik azonban, hogy a Most-Híd-ban könnyen felejtenek, s már nem emlékeznek Paška, Slavkovská és Mikolaj SNS-es oktatási miniszterek destruktív intézkedéseire. S ha már a dolgok így alakultak, akkor legalább az SNS-es oktatásügyi miniszter mellé igazán jelölhetett volna a Most-Híd egy magyar államtitkárt, aki képben van a magyar nyelvű oktatásügyet érintő témák kapcsán. Hogy a ruszin fiatalember ehhez mennyire ért, majd elválik. Ez is azt bizonyítja, mennyire fontosak a Most-Híd-nak a magyar ügyek. Nyilván annyira, hogy ilyen fontos területen még magyar államtitkárt sem tudott, vagy nem akart állítani. Ennyire azért nem kellett volna tolakodni ebbe a kormányba. Így lehet a maximumból még a minimumot sem kihozni.
A Magyar Közösség Pártja kritikusan szemléli az új kormány megalakulását, amelyben a két kis jobboldali pártnak, a Most-Híd-nak és a Sieť-nek nyilván a másodhegedűs szerep jut majd. Legalább ennyire kritikusak leszünk a túlságosan általánosra sikerült kormánykoalíciós prioritásokra épülő kormányprogramhoz is, amely előrevetítheti, mire is lesz képes igazából Szlovákia új kormánya.
Szigeti László,
az MKP OT elnöke