Karácsony táján a legjobbakat kívánjuk egymásnak, próbálunk kedveskedni, ajándékot adni, hogy a másikkal éreztessük, fontos nekünk. Aztán jönnek a hétköznapok, és minderről megfeledkezünk.
Négyéves ciklusokban, a választások előtt a karácsonyi szindróma figyelhető meg politikusaink soraiban is. A pártok elképesztő pénzeket fektetnek saját reklámjaikra és éreztetik a választókkal, hogy fontos a szavazatuk - a választás napjáig.
A politika jól profitáló üzletág lett, amelyben a párt a termék, amelyet el kell adni. A program lényegtelen, mintha megalkotói sem bíznának benne, ezért inkább másra helyezik a hangsúlyt. A reklám a lényeg, nem az elvégzett négyéves munka. A választó könnyen felejt, főleg akkor, ha a választás előtt a reklámban folyvást arról biztosítják, hogy az ő érdeke, hogy a pártot válassza. Elfelejtetik vele, hogy a négy évvel ezelőtti ígéretekből nem valósítottak meg szinte semmit.
Az önálló Szlovákia megalakulása idején a magyar lakosság 12 %-a bízott a magyar érdekképviseletben, most alig 7-8 %-a. Az okok különbözőek, mindenkinek saját filozófiája alapján akár igaza is lehet. A minap olvasgattam a reakciókat egy közösségi portálon közzétett cikk kapcsán. Meglepődtem, mert úgy tűnik, a véleményezők tudata leragadt egy ponton. Ez a pont arra az időre datálható, amikor egységes magyar képviseletünk csak az MKP által valósult meg. Akkoriban a pártvezér Bugár Béla volt, csúcspolitikusaink Csáky Pál, Duray Miklós, Szigeti László, és mint külügyi államtitkár, Berényi József szerepelt a politika színterén. Azóta eltelt jó pár év, a politikai felhozatal megváltozott, az MKP újjáalakult és megfiatalodott. Bugár vegyes pártot alapított, Csáky EU-s képviselő lett, Duray kilépett a nagypolitikából, és Berényi az MKP elnöke lett. A változások ellenére az MKP-színekben megmaradt volt parlamenti képviselők megkapták a „szebbnél szebb” jelzőket, míg a vegyes párt alapítója, úgy tűnik, mentességet élvez minden múltbeli lépéséért, mintha abban az időszakban nem is ő lett volna a pártelnök, mintha nem ő lett volna a szlovák törvényhozás alelnöke sem, és mintha nem is az ő személye lenne emlegetve a Gorilla titkosszolgálati anyagban.
Ha a múltat kritikával illetjük, minden szereplőjét kritizáljuk meg. Meggyőződésem, hogy a kritikus hangvétel azoknál a személyeknél erőteljesebb kell, hogy legyen, akik továbbra is a szlovák törvényhozás tagjai maradtak, mert azoknak kötelességük lett volna tenni a magyarságért is. Az elmúlt 5-6 év sajnos nem azzal vonul be a történelembe, hogy a magyar érdekek előtérbe kerültek, inkább azzal, hogy az asszimiláció felgyorsult, számunk a rohamosan csökkent, és egykor erős öntudatunk mostanra langyos pudig állágát öltötte fel. Sokak szerint ez kell nekünk. A szelektív memória csodás adomány, de hogy egyesek memóriája 10 évre visszamenően pontos adatokkal szolgáljon, miközben 5-6 évre nem képesek visszaemlékezni és kritikusnak lenni, azt inkább elfogultságnak mondanám.
A márciusi választás sok mindenre ad majd választ. Többek közt arra is, mennyire butította meg a választót a reklám, és hogy az elmúlt 5-6 évben mennyire zavarta a hétköznapok szürkesége. A megújulásra vágyó és váró közösség óhaja az, hogy lépjünk a gazdasági felzárkózás útjára, hogy családjainknak ne kelljen naponta megélhetési gondokkal szembesülniük, hogy az, aki dolgozni szeretne, dolgozhasson, és munkájával értéket teremtsen. Nemes célok elérésére megéri időt, energiát befektetni. Hogy a befektetés megtérül-e, a választón múlik. Remélem, a többségnek nem felelnek meg a szürke hétköznapok, és szebb jövőt képzel el családjának és magának is.
Köpöncei Péter, az MKP lévai járási elnökségi tagja
