Őry Péter: Politikai kommunikáció – vagy egykapuzós vízilabda?
2011. nov. 14
A gyakorló polgármesterek, így jómagam is, szinte naponta találkozik azzal a ténnyel, hogy az emberek felvetnek egy-egy témát, hírként terjesztik azt másokkal kapcsolatban, miközben nem vizsgálják meg, náluk, odahaza (a portájuk előtt) mi a helyzet.
Valószínűleg nem új jelenségről van szó, hiszen ez az a helyzet, amelyet egy régi népi bölcsesség úgy fogalmaz meg: Mások szemében a szálkát is, a sajátjában a gerendát sem látja!
Ám nemcsak helyi szinten találkozom polgármesterként e jelenséggel, az MKP alelnökeként is érzékelem, elég, ha kicsit górcső alá veszem napjaink politikai kommunikációját. Ha bele-beleolvasok azokba a jegyzetekbe, nyilatkozatokba illetve blogbejegyzésekbe, amelyekben szinte minden bajért, negatív jelenségért az MKP-t teszik felelőssé, s olyan jelzőkkel ruházzák fel, amelyek tartalma mérföldekre van a valóságtól. Csodálatos dolog ez a rágalomhadjárat – a politikai kommunikáció eme formája -, hiszen közben „elkövetői” nem veszik észre: a retorika, miszerint az MKP mocskolódik, hazaárulózik, rágalmaz, konkrét esetek feltüntetését igényelné, ellenkező esetben ugyanis pontosan fordított a helyzet. Azaz: e megnyilatkozások az MKP színtiszta becsmérlése, gonosz lejáratása, vagyis mocskolódás. Az alapelvem, hogy minden állításunkat támasszuk alá tényekkel, ezért — bár idézetek tömkelegét vonultathatnám fel a közelmúltból, pl. a Környezetvédelmi Alap támogatásainak kiosztását bemutató statisztikailag alátámasztott elemzésemmel és az erre adott becsmérlő válaszokkal — egy régebbi, de annál egyértelműbb „kinyilatkozással” prezentálom, miről is van szó. Nos, Gál Gábor 2010. augusztus 7-én arról nyilatkozott, hogy személyem egy volt MKP-s politikus klónja.
„Gyönyörű dolog” azzal szembesülni, hogy egy jogi végzetséggel rendelkező személy a személyiségi jogok ilyen jellegű megsértését képes „lenyilatkozni”. Nyilvánvaló, hogy jogi útra terelhető lett volna az ügy, hiszen az állítás alaptalan, személyiségi jogot sértő „hírkeltés”. Az ilyen nyilatkozat nemcsak személyemre, szüleimre nézve is sértő. A tisztelt olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért nem tettem jogi lépéseket? A válaszom egyszerű: drága jó édesanyám (akit ezúton is Isten éltessen közelgő 70. születésnapja alkalmából) szokott egy másik népi bölcsességet mondani az ilyen esetre: aki korpa közé keveredik, felfalják a disznók.
Azon személyeknek, akik tudatában vannak közszereplői mivoltuknak, azt is tudniuk illik, hogy vannak híveik és vannak elutasítóik is. Ezzel meg kell tanulni együtt élni. Ellenkező esetben fekete-fehérré válik a világ, és lesznek a „tiszták” és a „mocskosak”.
Vajon miért tartom egykapuzós vízilabdának napjaink politikai kommunikációját? Hát azért, mert tényszerű dolog, hogy a pálya egyik csapata nem vette észre a szünetet, s bár a víz felett mosolyog, a víz alatt pedig szabálytalankodik, igyekszik gólt szerezni! Azt hiszem, vigyázniuk kellene, mert ha a bíró elismeri az ilyen gólt, a labda a saját kapujukba is pattanhat …
Végezetül szeretném - ahogy „A pontosság és korrektség kedvéért! - avagy a Környezetvédelmi Alap támogatásainak margójára” című jegyzetemben is tettem - újra felhívni a tisztelt politikával és társadalommal foglakozó embertársaim figyelmét: ne használjanak nyilatkozataikban „vaktöltényeket”, alaposan vizsgálják meg az adatokat, nézzenek utána állításaiknak. Úgy érzem, a társadalomból valóban hiányzik a korrektség és a pontosság. Legyenek ezért legalább Önök korrektek és pontosak, hiszen „vaktöltényes” nyilatkozataik alapján úgy tűnhet, megalapozott a mondás, mely szerint „az kiabál, akinek a háza ég!”.
Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, az MKP önkormányzati alelnöke
