Képviselői visszatekintés

Történelmi öt év van mögöttünk. Több mint ötven évvel ezelőtt egy olyan kezdeményezés indult útjára, amelynek fő célja az volt, hogy tartós békét teremtsen az európai kontinensen. Sorsunkat nem úgy alakította a történelem, hogy az európai integráció kezdeténél ott lehessünk. Sőt, még az 1989-es rendszerváltás után sem hitte senki, hogy az Európai Unió fennállásának ötvenedik évfordulóját már teljes jogú tagállamként fogjuk ünnepelni. Mégis sikerült, és ebben a szlovákiai magyar közösség fontos szerepet vállalt - gondoljunk csak például a 2003-as európai uniós népszavazásra. Ezért is volt jelentős esemény számunkra, hogy 2004-ben először választhattuk meg saját európai parlamenti képviselőinket.        
                        
Most a második európai parlamenti választásunkra készülünk, tehát ez a legmegfelelőbb idő egy számadásra, visszatekintésre, illetve beszámolóra arról, hogy hogyan is működik az Európai Parlament és milyen jelentősége van az európai polgárok számára.

Miben különbözik az Európai Parlament a nemzeti parlamentektől?

A SzK Nemzeti Tanácsának képviselőjeként tökéletesen megismerkedhettem a hazai törvényhozás mechanizmusával. Annak ellenére, hogy hat évig tevékenykedtem, mint az európai integrációs bizottság alelnöke és a 2004-es EP-képviselővé való megválasztásomkor már sok tapasztalattal, valamint az unióval kapcsolatos ismerettel kerültem az Európai Parlamentbe, sok mindent mégis meg kellett tanulnom. Többek között azt is, hogy nehéz az Európai Uniót és ezért a Parlamentet is teljesen "polgár-közelivé" tenni, hisz majdnem teljes mértékben más témákkal foglalkozik, mint a hazai parlament. Az otthoni parlament az Önök nyugdíjáról, munkafeltételeiről, adójáról és az életüket naponta befolyásoló törvényekről dönt. Az Európai Unió ezzel ellentétben a szubszidiaritás elve alapján működik, ami azt jelenti, hogy kizárólag olyan témákkal foglalkozik, amelyeket a tagállamok az alapszerződéssel átruháztak a közösségre, és amelyek hatékonyabban kezelhetők uniós szinten. Nemzetközi közlekedés, migráció, emberkereskedelem, vámügyek, energiabiztonság, klímaváltozás, terrorizmus - csupán néhány szemléltető példa arra, hogy ilyen és hasonló témákban a nemzetközi összefogás hozzáadott-értéket jelent.                        

Ez viszont azt a hátrányt is jelenti, hogy az európai törvényhozás egy kicsit távolabb van a választópolgártól, mégpedig azért, mert kevesebb olyan témával foglalkozik, amelyek közvetlenül és nap, mint nap befolyásolják az Önök életét. Az Európai Bizottság évente készít számadást arról a 10 legfontosabb témáról, amiben az EU kiemelten aktív volt (ezeket ezen a honlapon is megtalálhatja „Az Európai Unió” menüpont alatt).

Ketten Európában

Választóimmal való beszélgetések során gyakran merült föl a kérdés: „Mit tudnak ott Önök ketten Bauer Edittel elérni?” Habár az Európai Parlamentben 785 képviselő van, a válasz az, hogy ha dolgozni akarunk, nem maradunk ketten elszigetelten. Az Európai Parlament a hosszú viták, egyeztetések és a tárgyalások színhelye, aminek köszönhetően fokozatosan kikristályosodik az azonos véleményt képviselő szövetségesek döntő többsége - ebben rejlik az EP ereje.  

Egyrészt, az MKP az Európai Néppárt tagja, amelynek képviselői csoportja az EP legnagyobb frakciója. De még ha mindannyian (a képviselőcsoportunk 288 főt számlál) össze is fognánk, akkor sem lennénk elegen egy-egy törvényjavaslat átültetéséhez. Minden alkalommal - gyakran kompromisszumok árán - olyan támogatókat kell keresnünk, akik osztják a nézetünket, hogy így a végső szavazáskor sikeresek lehessünk.                            

Másrészt, ha magyar érdekekről van szó, számíthatunk magyarországi és erdélyi képviselőtársaink támogatására is (összesen 30 kárpát-medencei magyar EP képviselő), akikkel együtt politikai befolyásunk is hatványozódik.

 A szlovákiai magyarságot képviselni Európában

A nemzeti kisebbségek, ezen belül elsősorban a szlovákiai magyarság jogainak védelmét mindig elsőrendű célomnak és kötelességemnek tartottam, bár be kell látnunk azt, hogy az Európai Unió és az Európai Parlament jelenleg nem rendelkezik megfelelő hatáskörrel, illetve közösségi jogalappal ezen a téren. Hiszen, ahogy már említettem, az EU csak a tagállamok által átruházott témákkal foglalkozik - a kisebbségi jogvédelem és az ehhez fűződő politika azonban még nem képezi közösségi jogrend, illetve politika részét. Ezen a téren a Liszaboni Szerződés hozhat áttörést, amely egyik paragrafusa alapvető célként fogalmazza meg a nemzeti kisebbségek védelmét is.                                        

Ez azonban nem jelenti azt, hogy európai parlamenti képviselőként semmit nem tudtunk, vagy tudunk tenni a szlovákiai magyarságért. Az elmúlt öt évben sajnos gyakran megtörtént, hogy európai parlamenti kollégáinkat figyelmeztettük arra, hogy Szlovákia, a 2006-os kormányváltás óta nem jó irányba halad, főleg ami a magyar nemzeti közösséghez való viszonyát illeti. Malina Hedvig ügye, a Pátria rádió finanszírozása, a sajtótörvény, a történelemtankönyvek kérdése, a Slovenská Pospolitosť menetelései, Slota kirohanásai, a dunaszerdahelyi focimeccsen történtek - mind olyan rendellenességek (esetek), amelyekről tájékoztattuk európai partnereinket, amelyekre felhívtuk a nemzetközi közvélemény figyelmét (napirend előtti fölszólalásaink, a munkatársaink által szerkesztett Minority Report, stb. is nagyban hozzájárul ehhez). Többek között, ezeknek a hangoknak is köszönhetően sikerült néhány döntést legalább részben visszafordítani, illetve tervezett hatásait enyhíteni.

Bizottságok és küldöttségek – a mindennapi parlamenti munka

Az Európai Parlamentnek a törvényhozásban tulajdonképpen nincs kezdeményezési hatásköre. Az Európai Bizottság az a testület, amely, a tervezeteket elkészíti és továbbítja a Tanácshoz, illetve a Parlamenthez. Mi, mint a polgárok által választott képviselők, éppen az ő szemszögükből vizsgáljuk a javaslatokat. Az Európai Parlamentben, a hatékony szakmai munkát 20 szakbizottság végzi. Én a Külügyi Bizottság (KB) és az Emberi Jogi Albizottság (EJAB) tagja voltam. A KB az EP legnagyobb létszámú bizottsága (85) és a legszélesebb ügyrenddel rendelkezik. Azon kívül, hogy reagálunk a világ minden eseményére, állandóan napirenden van az EU bővítési és szomszédsági politikája valamint a transzatlanti és stratégiai kapcsolatok (USA, Kína, Orosz Föderáció, India, stb.). Az én tevékenységem és fölszólalásaim elsősorban az Európai Szomszédsági Politikára (ESZP), az EU bővítéspolitikájára (elsősorban a balkáni államok és Törökország) és az EU-Oroszország stratégiai kapcsolatokra összpontosult. Számos dokumentum, határozati javaslat és állásfoglalási indítvány társszerzője voltam.

Az EJAB-nak is nagyon kiterjedt a tevékenysége. Mondhatnám, különlegessége az, hogy csupán az EU határain kívül foglalkozik az emberi jogok (beleértve a kisebbségi jogokat is) betartásával, ill. megsértésével (elsősorban Ázsiában és Afrikában, valamint Oroszországban). Érdeklődésem és tevékenységem elsősorban az Orosz Föderációra, a közép-ázsiai országokra és a balkáni államokra összpontosult.                              

A szakbizottságokon kívül a Fehéroroszországgal (Belarusz), illetve a Dél-Kaukázussal kapcsolatot tartó parlamentközi küldöttség tagjaként tevékenykedtem. A parlamentközi küldöttségek a világ különböző országaival tartják a kapcsolatot (Parlamenti Együttműködési Bizottság - PCC), esetemben négy országról van szó. Az első küldöttség Fehéroroszországgal, a második pedig, amelynek alelnöke voltam Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával (gyűjtőnevükön Dél-Kaukázus) foglalkozik, amelyek az ESZP szerves részét képezik. Mindkét terület komoly és összetett feladatot jelent az EP, ill. az EU számára. Nem könnyű a posztszovjet országokban (elsősorban a Lukasenko diktátor vezette Belaruszban) fokozatosan átültetni a demokratikus intézményrendszert és a jogállamiságot. A gyakorlat megmutatta, hogy mi, akik a volt szocialista államokban éltünk és megtapasztaltuk a szocialista államrend mentalitását nagyobb tapasztalattal, érzékenységgel és hozzáértéssel tudjuk kezelni az ezekben az országokban uralkodó összetett helyzetet. Tény az is, hogy a dél-kaukázusi államok esetében a közeli nyersanyaglelőhelyek miatt egyre inkább felértékelődő, ugyanakkor az etnikai és egyéb konfliktusok miatt ellentmondásos régió sorsát, a múlt augusztusi grúz-orosz villámháború óta fokozottabb nemzetközi figyelem kíséri. A dél-kaukázusi országok parlamenti küldöttségeivel évente minimum kétszer tanácskoztunk, amelyek a társadalmi, politikai, gazdasági és egyéb reformok végrehajtását értékelő, ill. szorgalmazó, ún. ajánlásokkal zárulnak. Alelnökként, az ajánlási dokumentumok és az egyes témakörök értékelő-elemző kidolgozásában és előterjesztésében rendszeresen aktív módon részt vállaltam. Az EP delegáció tagjaként, többször részt vettem, mint nemzetközi megfigyelő az örményországi, grúziai és azerbajdzsáni parlamenti, ill. elnöki választásokon.                  

Különös, úgyszólván egyoldalú a helyzet Belarusszal, mivel a Lukasenko rendszer parlamentjével nincs kapcsolatunk. Így tevékenységünk az ún. demokratikus ellenzékkel és a kormányon kívüli szervezetekkel (NGO) való együttműködésre összpontosult. 2004-ben, a Szacharov-díjat az én kezdeményezésemnek köszönhetően ítélte oda az EP a Fehéroroszországi Újságíró Szövetségnek. 2006-ben pedig, aktív részt vállaltam abban, hogy az ismert fehérorosz ellenzéki politikust, Aljakszander Milinkievicset tüntették ki ezzel a díjjal. Két esetben, többedmagammal szervezője és lebonyolítója voltam a Belarusz helyzettel kapcsolatos meghallgatásnak (hearing).

 
Munkacsoportok, frakció – a plenáris ülés előkészítése

Az EP néppárti frakciója (EPP-ED) hatalmas, 288-tagú képviselőcsoport, így az egyes témákban nem könnyű közös nevezőre, egységes nézetre jutni. Rengeteg a vita, amelyre szabad lehetőséget adnak a munka-, vagy előkészítő csoportok, amelyek ülésein a külügyi és emberjogi témákhoz rendszeresen hozzászóltam, valamint a végső EPP álláspont kialakításába is bekapcsolódtam. A munka- és előkészítő csoportokban kialakított véleményt, javaslatot végül a frakcióban kell véglegesíteni. Így érthető, hogy egy hosszú vita-eszmecsere folyamat végén alakul ki frakciónk egységes, vagy részben egységes magatartása (nézete). Mivel nem rendelkeztünk parlamenti többséggel, ezért általában az egyeztetési folyamat alatt más frakciókkal (általában a szocialistákkal, liberálisokkal vagy a zöldekkel) is kompromisszumokat kellett kötnünk., hogy végül a parlamenti plenáris szavazáson eredményesek lehessünk.

A plenáris ülés

Az előbbiekből is láthatják, hogy mire egy anyag a plenáris ülés elé kerül, akkorra már minden képviselőcsoportnál nagyjából tudjuk: támogatni, vagy ellenezni fogja a javaslatot, bár azért nem mindig szavaznak a frakciók egyöntetűen.    Annak ellenére, hogy a szavazás a plenáris ülés legfontosabb része, a hazai sajtótermékekben mégis a napirend előtti felszólalások kapják a legnagyobb teret, főleg ha belpolitikai kérdésben nyilvánul meg egy-egy képviselő. Ezt a lehetőséget akkor használhatják ki a képviselők, ha fontos aktuálpolitikai kérdésekre szeretnék felhívni a figyelmet. Képviselőségem alatt többször éltem én is ezzel az eszközzel, hogy – a már említett szlovákiai magyarságot érintő kérdéseken kívül – a bővítéssel, szomszédsági politikával, energetikával kapcsolatos fontos eseményekre reflektáljak. Megemlékeztem azonban ilyen módon például az 1956-os magyar eseményekről és gróf Esterházy Jánosról is. A plenáris ülések folyamán összesen 37-szer szólaltam föl, legtöbbször fehérorosz és kaukázusi témában, magyar közösségünk védelmében, de voltak fölszólalásaim a szlovák-magyar kapcsolatok, az energetika, a bővítés terén és a koszovói helyzettel, illetve más témával kapcsolatban is.

Egyéb tevékenységeim              
     
Egyik legfőbb, „egyéb” kategóriába tartozó tevékenységemnek és eredményemnek tartom, hogy az öt év alatt csaknem ezer szlovákiai magyar polgár látogathatott meg minket Straszburgban, az Európai Parlament egyik székhelyén, ebben a gyönyörű elzászi városban. Minden képviselőnek ugyanis joga van évente 100 látogatót meghívni az Európai Parlamentbe, ezt Bauer Edit kolléganőmmel közösen maradéktalanul ki is használtuk.
    
Nagyon fontosnak tartottam azt is, hogy nem csak egy rövid látogatás erejéig, de páran hosszabb ideig is testközelből ismerhessék meg az európai parlamenti munkát. Képviselőségem alatt több pályázatot hirdettem meg, melynek győztesei gyakornokként tölthettek egy-egy hónapot brüsszeli irodámban, így ennek a lehetőségnek köszönhetően közel 30 fiatal nyerhetett mélyebb betekintést az európai szintű politikába.             
                           
Meggyőződésem, hogy öt év alatt magyar közösségünk már többet tud az unióról, annak jövőbe mutató előnyeiről - ami nagyon fontos, és remélem mozgósító tényező az előttünk álló EP választások sikerességéhez. Azon kívül, hogy mi, szlovákiai magyarok betekintést nyerjünk az európai döntéshozatalba, fontosnak tartottam azt is, hogy európai barátaink is betekintést nyerhessenek életünkbe, kultúránkba, hagyományainkba. Bauer Edit kolléganőmmel közösen több kiállítást is szerveztünk: „Soha többé – magyar kálvária” címmel a szlovákiai magyarok Csehországba deportálásáról, a Kodály Zoltán, műsorral egybekötött kiállítás és a „Századok érintetlen szépsége” címmel megszervezett kiállításunkon pedig több mint 300 felvidéki népviseletbe öltöztetett babában gyönyörködhettek a résztvevők.   Méltón emlékeztünk meg a legjelentősebb szlovákiai magyar politikusról, gróf Esterházy Jánosról is. Portréját, 2008 decemberében az Európai Parlament egyik folyosóján helyeztük el ünnepélyes keretek között.      

Választóinkkal, hazai magyar közösségünkkel is igyekeztem rendszeres kapcsolatot tartani. Részvételemmel, előadásaimmal, iskolák látogatásaival és számos rendezvény támogatásával arra törekedtem, hogy népünk közelebbről és valósan ismerje meg az unió fontosságát és jövőbe mutató vitathatatlan előnyeit.

2009 – 2014

Így utólag is szeretném még egyszer megköszönni a bizalmat, amit Önöktől öt éve kaptam. Mindent megtettem annak érdekében, hogy közös ügyeinket méltó módon képviseljem.                                        
Remélem beszámolómmal is sikerült bizonyítanom azt, mennyire fontos számunkra, hogy a szlovákiai magyarságnak állandó európai képviselete legyen. Az európai politizálás más síkon folyik, mint a hazai - más, mindannyiunk számára fontos témákkal foglalkozik. Éppen ezért szükséges, hogy az ottani ügyekben is minél többen képviseljék az Önök érdekeit.  
                         
Építsük együtt Európát, saját elképzeléseink szerint!

Az elmúlt öt év alatt küldetésünk és tevékenységünk mottója volt:             
úgy dolgozni az Európai Parlamentben, hogy eredményeink hasznosak legyenek az egész unió számára, és akkor az jó lesz Szlovákia, Magyarország, Csehország..., illetve kárpát-medencei magyar közösségünk számára is.

Bővebb információt tevékenységemről (felszólalásaim, galéria, stb.) a www.dukazolyomi.sk honlapon talál.