Čaplovič 100 napja a tárca élén
2012. júl. 17
A kormány első 100 napjának tevékenységét értékelve kétségtelen, hogy komoly figyelmet kell szentelni a megmaradásunk szempontjából oly fontos területnek, mint az oktatásügy. Különösen azért, mert a tárca vezetője a kormánypárt nemzeti–nacionalista vonalához tartozik.
Vitathatatlan, hogy Dušan Čaplovič a kormány egyik legaktívabb minisztere. Életkorát meghazudtoló, fiatalos lendülettel hozza napról-napra az új témákat. Persze, mondhatnánk: elődje, Jurzyca után könnyű aktívnak lennie. Leginkább a köz- és felsőoktatás terén hozott döntései foglalkoztatják a közvéleményt. Történtek azonban említésre méltó intézkedései a tudomány, sport és ifjúságpolitika területén is. A közoktatás modernizálása Čaplovič egyik legfontosabb prioritása. A gond azzal van, hogy nem átfogó hosszú távú koncepciózus megoldásokat szorgalmaz, hanem részletkérdések ad hoc megoldásával foglalkozik. A szakképzésről szóló, a kormány által jóváhagyott törvénymódosító tervezete szigorítja a középiskolai felvételi követelményeket, preferálja a szakképzést a gimnáziumi tanulmányokkal szemben. Továbbra is vitatható tanulmányi átlaghoz kötni az egyes iskolatípusokba való felvétel kritériumát. A miniszter meghátrálásra kényszerült a szakma és a közvélemény nyomására, hisz a gimnáziumok esetében az 1,5-ös átlagból 2,00 lett. A szakképzéssel kapcsolatos modernizációs törekvések indokoltak, de a fiatal munkanélküliek helyzetén csak részben és lokális jelleggel segíthet. Képtelenség az ország keleti és déli régióiból átköltöztetni a fiatalokat a fővárosba, a Vág völgyébe vagy az ország északi régióiba, ahol talán még szükség van munkaerőre. Be kell látni, hogy a problémát csakis új munkahelyek létrehozásával lehet kezelni, főleg a leszakadó régiókban. A szakképzésről és az iskolák finanszírozásáról szóló törvénymódosítási javaslatok egyaránt tartalmaznak központosító törekvéseket, illetve csorbítják az esélyegyenlőséget, valamint az egyházi és magániskolák jogállását. Erősödnek a tanfelügyelőség és a megyei önkormányzatok jogkörei. Sajnos a gimnáziumi felvételi szigorítása sok alacsony tanulói létszámú magyar gimnáziumot negatívan sújthat, fokozatosan elsorvaszthat. A miniszternek visszakoznia kellett a kötelező matematika érettségi bevezetésével kapcsolatban is, jelenleg úgy néz ki, hogy elegendő lesz egy kötelező természettudományi tantárgy. A szabadidőközpontok és érdekköri tevékenységeik finanszírozásának új formája átláthatóbbá teheti a rendszer finanszírozását. Az életen át tartó képzésről szóló törvény módosítása sok újat nem hoz a rendszerbe, csupán kissé rugalmasabbá teszi azt. Annak ellenére, hogy a tárca vezetője elektronikus aukciót hirdetett meg a hiányzó tankönyvek pótlására, a helyzet továbbra is kilátástalan. Valószínű, hogy szeptember elsejére nem jelenik meg a hiányzó 26 tankönyv. Ami a magyar iskolákat illeti, ennek többszöröse hiányzik még mindig. Bármennyire is aktív az oktatási miniszter, a pedagógusok legnagyobb bánatára anyagi helyzetükön ő sem tudott változtatni.
A felsőoktatás terén a miniszter érvényesíti az új egyetemek alapításával kapcsolatban meghirdetett moratóriumot, melyet leginkább a magánegyetemek sínylenek meg, noha már ez alól is tett kivételt. Túlbuzgóságára vall, hogy a 2009-es egyetemi komplex akkreditáció eredményének következményeként 3 felsőoktatási intézményt, köztük a komáromi Selye János Egyetemet főiskolai szintre akar leminősíteni. Ez méltánytalan és igazságtalan a döntés, hisz abban az időben a komáromi egyetem alig valamivel több mint négy éve működött. A miniszter nagyvonalú döntésével esélyt adhatna egyetlen magyar egyetemünknek, hogy a 2014-ben esedékes komplex akkreditációnál bizonyítson. A szakmát és a közvéleményt is megosztja a felsőoktatási törvény módosításának az a része, amely 58 órában korlátozná az egyetemi oktatók heti óravállalási lehetőségét. Az ún. „száguldó professzorok” megszüntetésének legnagyobb ellenzője éppen Čaplovič párttársa, a parlament oktatási bizottságának elnöke, Mojmír Mamojka, aki egyben a diószegi magánegyetem egyik vezetője. Érdekes párharc ígérkezik a parlamentben a témával kapcsolatban. Túlzott és indokolatlan a miniszter azon javaslata, amely meghosszabbítaná és megdrágítaná a levelező egyetemi képzést. Talán 1-2 szemeszter bele is férne az elképzelésbe, de a Čaplovič által javasolt módosítás alapján akár 4 évvel is meghosszabbodhat a levelező képzés. Ha ez megvalósulna, rendkívüli anyagi terheket jelentene a levelező hallgatók számára.
Az oktatási miniszter első száz napjának tevékenysége, annak javaslatai, elképzelései nagy valószínűséggel zöld utat kapnak a parlamentben, hisz ismerve az erőviszonyokat, ez másképp nem is lehet. A kérdés csak az, hogy ezek mind valóban az ország oktatásügyének modernizálását szolgálják-e. Sokunk véleménye szerint nem.
Szigeti László,
az MKP oktatásügyi és kulturális alelnöke
Pozsony, 2012. 7. 17.
