Életének 87. évében elhunyt Mács József Madách Imre-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Mács József 1931. április 18-án született Bátkában. Magyar-történelem szakos pedagógus diplomásként a felvidéki magyar irodalom meghatározó tagja és egyik legolvasottabb írója. Legismertebb művei: Adósságtörlesztés, Kétszer harangoztak, Szélfúvásban, A vesztes, Temetőkapu, Égig érő palatábla, Magasság és mélység, Öröködbe, Uram…, Apám regénye , Trianon harangjai, Bolondok hajóján, Az elcsatolt vagon.

Aktív publicista volt, számos elbeszélésével, jegyzetével jelent meg a különböző újságok hasábjain. 1952–57 között az Új Szó munkatársa volt, ahonnét a magyarországi 1956-os forradalom iránti rokonszenve miatt menesztették. Később az Új Ifjúságnál, majd a Hétnél dolgozott. Nyugdíjaztatása után is gyakran olvashattuk cikkeit, leggyakrabban a Szabad Újságban.

Közösségünk sorsának alakulását éber szemmel figyelte és véleményezte. Gyakran megfordult a Magyar Közösség Pártja pozsonyi székházában is, legutóbb tavaly novemberben, amikor az Üzenet c. könyv egyik társszerzőjeként találkozhattunk vele. Arra a kérdésre, hogy mit üzen a fiatal generációnak, ezt válaszolta: „A szlovákiai magyarság 1945 óta folyamatosan elnyomásban él. A legutóbbi nagy figyelmeztetés megdöbbentően, sőt ijesztően meg is mutatkozott a népfogyatkozásunkban. A történtekből vonják le a tanulságot, vonuljanak ki elefántcsonttornyukból, és hadakozzanak azért, hogy a területi autonómia követelésével elérjük legalább az oktatási és kulturális önrendelkezést! S e követelés élére azok álljanak, és szigorúan csak azok, akik felismerték, hogy nehéz helyzetünk számunkra kedvező megváltoztatásához csak egyetlen magyar politikai pártra van szükség!”

Tisztelettel adózunk Mács József írói és emberi nagysága előtt, emlékét megőrizzük. Részvétünket fejezzük ki családjának.

Fotó: Mács József (balról a második) az MKP székházában, az Üzenet c. könyv bemutatóján.