Dániel Erzsébetet Bárdos Gyula  méltatta

Dániel Erzsébetet Bárdos Gyula méltatta

A Pro Probitate – Helytállásért díjazott Dániel Erzsébet laudációját Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, az MKP Országos Elnökségének tagja tartotta.

Tisztelt kitüntetett, kedves Dániel Erzsébet, kedves családtagok, elnök úr, alpolgármester úr, képviselő urak, hölgyeim és uraim, tisztelt jelenlevők!

Nagy öröm és egyben megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon, itt Érsekújvárott, a Csemadok székházában társadalmi és közművelődési szövetségünk elnökeként mondhatom el a Helytállásért, Pro Probitate-díj idei kitüntetettjének, Dániel Erzsébetnek a laudációját. Felvidéki magyar nemzeti közösségünk olyan kiválóságát tisztelhetjük személyében, akit tavaly Áder János köztársasági elnök nemzeti ünnepünkön a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetett ki, és aki korábban Esztergomban átvehette a Szent István-díj emlékérmet, a múlt évben pedig az Ex libris-díjat.

Dániel Erzsébet az akkor még közigazgatásilag Párkányhoz tartozó Nánán született. Párkányban érettségizett, majd a rendszerváltozás utáni évtizedben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakán szerzett diplomát. Több évtizedes népművelői és közösségszervező, illetve Csemadokos tevékenysége elválaszthatatlanul egybeforrt szülőfalujával és az érsekújvári, szűkebben a párkányi régióval.

Kitüntetettünk a hatvanas évek végén kezdte kulturális, közéleti és népművelői tevékenységét, amikor Gyurcsó István költővel, a Csemadok központjának munkatársával szervezték a régióban az író-olvasó találkozókat. Egy évtizeden át volt városi képviselő, akkortájt ugyanis Nána közigazgatásilag Párkányhoz tartozott. Nagy szerepet vállalt szülőfaluja önállósulási folyamatában, s egyik legfontosabb feladatának tekintette a nánai művelődési ház felépítését.

A hetvenes években a nánai kultúrház avatására megszervezte a Jelenlét Irodalmi Színpadot, amely hosszú ideig működött sikeresen, s több alkalommal szerepelt a komáromi Jókai Napokon is. A nyolcvanas évek elején Öszi Irmának, az akkori járási Csemadok-titkárnak a felkérésére lett a szervezet szakmai előadója, vagyis – ahogyan azt akkoriban nevezték – instruktora. Évtizedeken át volt a Csemadok dolgozója, a kultúra igazi napszámosa. Szervezett, irányított, tanított, gyűjtött, ahogy ő maga mondta egy beszélgetés során: a Szövetség mindenese volt. Járta a régió falvait, és akkor szeretett bele ebbe a hagyományokkal teli, általa gyönyörűnek ítélt világba.

Népművelői, közösségszervezői munkáját nem szüneteltette, a közösségbe vetett hitét nem adta fel a legnehezebb időszakban sem, amikor a regnáló hatalom mindent elkövetett a Csemadok-munka ellehetetlenítéséért. Dániel Erzsébet – több kollégájával együtt – tisztességgel helytállt akkor is, amikor a mečiari hatalom egyik napról a másikra megvonta a Csemadok költségvetési támogatását. Fizetés, anyagi juttatás nélkül folytatta közösségépítö munkáját.

Az ezredfordulót követően társaival együtt létrehozta a Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulást, amelynek azóta az élén áll. E társulás évek óta sikeres szervezője a szakmai történelmi konferenciáknak. Az ő kezdeményezésüknek köszönhetően 2008-ban történelmi emlékművet állítottak a Párkányi csata tiszteletére. III. Sobieski János lengyel király bronz lovasszobrának felállításával megalapozták a magyar–lengyel barátság megerősítését, s ezáltal hozzájárultak a régió turistaforgalmának a fellendítéséhez.

Dániel Erzsébet a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnökeként is sikeres és eredményekben gazdag tevékenységet folytatott. Szülőfalujában, Nánán férje halálát követően vette át az alapszervezet irányítását. Számos emlékjel, illetve emléktábla avatása fűződik a nevéhez. Másfél évtizede szervezi a Sebők Zsigmond Regionális Mesemondó Találkozókat.

A rendszerváltozás után aktívan vesz részt az Együttélés Politikai Mozgalom szervező munkájában, majd a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnökeként tevékenykedik. 2005-ben létrehozza a Szülőföldért Polgári Társulást, kisfilmet készít szülőfalujáról, s megírja Nána történetét. Fáradhatatlanul szervez, gyűjt, publikál. Példamutató szervezője az önkéntes néprajzi gyűjtőmunkának, és lelkes népszerűsítője a kurtaszoknyás falvak népi kultúrájának, nemcsak idehaza, hanem az egész Kárpát-medencében.

Dániel Erzsébet igazi közösségi ember, aki számára meghatározóan fontos a szülőföld, az anyanyelv, a népi kultúra, a magyarság. Erősen kötődik régiójához, az ott élő emberekhez.

A felvidéki magyarság társadalmi, kulturális életének meghatározó egyéniségeként, a közösségünk szolgálatában végzett több évtizedes népművelői és szervezőmunkája elismeréseként méltán részesül 2017-ben a Helytállásért—Pro Probitate-díjban.

A díjazók, valamint a Csemadok, közösségünk, illetve a saját nevemben gratulálok Erzsébet az elismeréshez, s kérem a Teremtőt: adjon Neked jó erőt, egészséget, hogy áldásos tevékenységedet még hosszú ideig folytathasd felvidéki magyarságunk érdekében. Isten éltessen!