Ilonka néni elment

Ilonka néni elment

Schniererné Wurster Ilonkát szinte minden szlovákiai magyar ismerte. Pedagógusként, cserkészként, aktív szervezőként. Környezetében szinte nem volt olyan rendezvény, amelyen ne vett volna rész, és számos megmozdulás kötődik a nevéhez.

Sokgyermekes munkáscsaládban született. Az alapiskola befejezése után tanulmányait a pozsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Pedagógia Középiskolában folytatta, majd a pozsonyi Comenius Egyetem filozófiai karán végzett. Budapesten az ELTE Pedagógia Karán doktori címet szerzett. Tudományos munkásságát a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézetben végezte, majd gyakorló pedagógus volt szülőfalujában, Pozsonypüspökin. Később Pozsonyban, a még létező szakmunkásképzőben oktatott magyar nyelvet és irodalmat. Magyar Nyelvtankönyve 1977-ben jelent meg. A magyar nyelvű tanoncképzés problémájáról több cikke jelent meg, melyekben kereste a problémák megoldását. Mindezek mellett alapító tagja, majd elnöke volt a Csemadok helyi szervezetének, melynek keretében önfeláldozóan szervezete a magyar társadalmi életet.

A rendszerváltást követően aktívan kapcsolódott az MKDM megalapításába, alapszervezetet alapított Pozsonyhidegkúton. Több éven át dolgozott a párt Pozsony város Járási Elnöksége, majd az MKP Országos Szociális Tanácsa tagjaként. Aktív tagja volt a Magyarok Világszövetségének, a Magyar Kárpátalja Baráti Társaságnak, alapító és vezetőségi tagja a pozsonyi Brunswick Teréz Nőklubnak, majd a Pozsonyi Magyar Nyugdíjasok Klubjának. Ugyancsak a rendszerváltás után azonnal újraszervezte a cserkészszövetséget, s nem csak a fiatalok, hanem az öregek csapatát is. Több humanitárius segítségnyújtás megszervezése fűződik a nevéhez.

Aktív politikai tevékenységéhez tartozik az 1990-ben Pozsonyban megalapított Esterházy János Klubnak és emléknapnak az életre hívása, szellemi hagyatékának ápolása és továbbadása, és ennek kapcsán a rendszeres, évenkénti csoportos mírovi, prágai és budapesti látogatások megszervezése. Esterházy tiszteletéről tanúskodik rehabilitációját kezdeményező indítványának benyújtása is a Szlovák Igazságügyi Minisztériumba, vállalva az ezzel járó valamennyi viszontagságot és nehézséget.

A pedagógus, népművelő, a kultúra napszámosa, fáradhatatlan odaadással tette alázattal vállalt feladatát a nagyvárosi diaszpórában, a végvárban élő magyarság összefogásának és összetartozásának érdekében.

A március 15-i ünnepségek Pozsonyban elképzelhetetlenek lettek volna nélküle. Cserkészegyenruhában koszorúzta meg Petőfi Sándor szobrát régebben a Janko Kráľ ligetben, az elmúlt években a Medikus-kertben. Idén már nem koszorúz. A Teremtő magához szólította. Most már odafentről vigyázza utunkat, cselekedeteinket.

Ilonka néni, hiányozni fog nekünk.

Emlékét tisztelettel megőrizzük.

Az MKP sajtóosztálya