MÁS – KÉP(P)

MÁS – KÉP(P)

Aztán jó reggelt! Minap, a reggeli órákban községünk egyik lakója azzal keresett, hogy a falu végén egy holttestet találtak. Mondja, hogy a holttest egyik lába mintha hiányozna és bizony a kutyák is ott sündörögnek már körülötte. Gyors telefon a rendőrségre, azonnal kapom a pontos tájékoztatást. Nem holt, de test, igaz kicsit túlfűtötte az alkohol. Elesett, pórázon a kutyája. A mentők is megérkeztek…

Bizony, e néhány soros történet is mutatja: a valóság és az elénk tálalt tájékoztatás között öles szakadék van.

Sajnos sokszor tapasztalom ezt az élet más területein is. Jönnek-mennek a célzott félinformációk, valami „láthatatlan kéz” véletlen műveként, egyazon időben több helyen tolják elénk a tények eltorzított képét. Úgymond: az élet görbe tükörképét teszik elénk. Ez a görbe tükör folyton ugyanazt a torzképet mutatja, holott a tükröknek van egy jellegzetessége: ha szemből néz önmagára valaki, mást mutat, mintha oldalt vagy más szögből nézne bele. Így hát a tükör tartójának ajánlatos lenne néha kicsit elmozdulni ama „láthatatlan ösztökélő” diktálta nézőpontról, hogy tisztább valóságot is lásson és láttasson. Mert mit is mondana, ha mindig mereven nézne? Hogy hát most jöttem a templomból, az iskolából, a dunaszerdahelyi stadionból vagy esetleg a bankból, ahol az oktatási-nevelési támogatást vettem fel, és bizony, bűnbe estem: hisz mindenütt az anyaország segített nekem, felvidéki magyarnak. Tovább folytatva a sort: a torzképes megközelítés szerint kárpátaljai nemzettársaink remegő kézzel tennék a fahasábot a tűzre, hogy gyermekeiknek meleg legyen az otthona. A Vajdaságban fanyar lenne a kenyér íze, mert hát a magyarországi segítséggel részletre vett traktor szántotta a búzaföldet… Ennyi bűn, ennyi baj, felfoghatatlan! Érthetetlen, hogy mit képzel ez az anyaország, támogatni meri azokat a nemzetrészeket, melyeket bizony az utódállamok mind mostohábban kezelnek, hallatlan pimaszság — károgják a célzott, rosszindulatú fél információkat szajkózó szájak!

Lehet, nem ártana, ha ismernék az öszvér árnyékáról szóló mesét, aminek a tanulsága: arra figyelj, nehogy elszalasztódjanak a fontos dolgok. A mai modern világban ennek a régi mesének az is a tanulsága lehetne, hogy aki az öszvér árnyékáról akar vitázni, az bizony azért teszi ezt, mert a fontos dolgokról akarja elterelni a figyelmet. Más megközelítésben: addig terelj, amíg az emberek azt nem látják, amit te akarsz láttatni velük, hogy ne vegyék észre az igazán fontos dolgokat.

Végeredményét tekintve úgyis mindegy, aki a részeg emberből – a szaftos pletyka érdekében – féllábú holttestet kreál, az úgysem tud elmozdulni ama görbe tükör elől, hogy a valóságot is lássa….

Őry Péter blogjegyzete